Gondolom, ez megvan mindenkinek…

…ha nem, sürgősen be kell pótolni! Mivel Krisztus magyar volt, nem szabad valóságshow-t nézni, plusz Európa is óceán alatt lesz, de a 144.000 magyar túlél majd mindent, hiszen a földenergia megszűnik majd. Örüljetek, mi életben maradunk.

Hans Castorp

Reklámok

Álljunk meg egy szóra! – Tökkelütött magyarkodó reklámok

Már egy ideje figyeljük, ahogyan a vulgárprimitív nemzetieskedés megjelenik a minket körülvevő reklámokban is. Utóbbiakon kiválóan látszik: a multik szerint is célszerű a nemzetieskedést támogatni, bebizonyítani, hogy ők is “nemzetiek”, akár nemzetibbek a nemzetieknél is, és ezért megéri a zsebükbe is nyúlni. A szerintünk legbutább reklámokból készítettünk egy csokrot, és a facebook oldalunkra örömmel veszünk még hasonlókat a bejegyzésünk alá bárkitől. A reklámok egy részén egyébként nem is tűnik fel, hogy nonszensz, csak miután jobban elgondolkozik rajta az ember, hogy mi is akar lenni, akkor jön rá, hogy valami nagyon nincs rendjén. Lássuk hát csokrunkat:

Bevezetésképpen, jó példa a problematikára a tej: érdemes megfigyelni, mára már az összes tej valamiért piros-fehér-zölddé változott, gyakorlatilag magyar zászlóba burkolták a tejünket. 

A “legcitromdíjasabb” versenyző persze egyértelműen a Soproni, ami volt olyan bárdolatlan (vagy csak szimplán flegma), hogy Radnóti hazafias versével reklámozza magát (ne zavarjon minket szegény fiú halálának körülménye, az csak úgy “történt”, attól még szerethetné hazánkat 🙂 )

A Lidl emellett, mint azt megtudhatjuk a reklámokból, értéket őriz, nem pusztán kolbászt meg vécépapírt árul (háttérben furulyahanggal). A demagógia ebben a reklámban is észveszejtő:

Még egyszer, ez a szöveg (vajon a  szövegíró az előző napi Kárpátia koncert másnapján, némileg még “megérintett” állapotban készítette a művet, ki tudja. Az biztos, dadaista versnek is elmenne):

“Magyarország Európa ékszerdoboza,

Rengeteg felfedezésre váró kincset rejt,

Valódi értékeket,amelyektől olyan üde a magyar bor,

Zamatos a gyümölcs,

Egészséges és friss a húsáru,

Puha és ropogós a helybensütött kenyér,

Hagyomány, szakértelem, gondoskodás és szeretet,

Ezt találja minden magyar termékünkben,

Amelyekből napról napra többet kínálunk áruházainkban.

Lidl, értéket őrzünk.

Érdemes megfigyelni két dolgot: a Lidl logójában 0:39-nél a piros-fehér-zöld zászlót (új logó lesz?), illetve a Szatmárkert-Hodász Szövetkezet ügyvezetőjének elégedett fejét, ahogy leszedi az almát 0:15-nél, esetleg 0:20 körül Vastag Telepvezető Urat, amint vígan ölelgeti a csirkét.

Versenyzik persze még a McDonald’s kolbászburger is, mint magyar termék, melynek puszta léte is elképesztő, nemhogy a “Hazai termék” logó. Amikor a McDonalds nemzetire vált, az már biztosan elég merész (és itt nem arról az ízlésficamról van szó, hogy ne lehetne olaszos után magyaros hamburgert is csinálni, csak hát ez a magyar termékkel együtt már kissé paradox a McDonads-szal, mint intézménnyel, ugye):

Felirat: HAZAI KOLBÁSZ, TISZAKÉCSKEI CSALAMÁDÉVAL, UNIVER MUSTÁRRAL (UTÓBBI ELÉG MAGYAR VAJON? BÁR BIZTOSAN AZ, HA EGYSZER A CSALAMÁDÉ IS TISZAKÉCSKEI)

Szintén mókás, mikor a Tesco-ban “szívvel-lélekkel” “készül” a paradicsom, és a buci is (miközben tudjuk, hogy túrót, 80.000 forintokért készül az kínkeservvel):

Ha viszont valaki biztosra akar menni, multiba nem megy be, maximum a CBA-ba, és alaposan megválogatja, hogy honnan vásárol. ehhez nemzeti listát visz, melyet INNEN tölt le. Így például tudni fogja, hogy gyerekjátékot csak a Debreceni Katica Kft.-től szabad a magyar embernek vennie (remélhetően gyártanak ők legót is, ha nem, idén nem kap a gyerek).

Végül álljon itt az ünnepi könyvhét egy remekbeszabott, népszerű darabja, mellyel tele volt plakátolva a város: a vad elmebeteg paranoia társadalmi szintre emelése, a megpatkolt (!!) eu-s csizmával, végigplakátolva vele a kiskörutat:

Az intelligens “nemzeti” irodalom

Egyébként a gazdasági válságra válaszol Amerikában is vadul terjed a protekcionizmus: a Starbucks kávézóhálózat azzal reklámozza magát, hogy Amerikában alkalmaz munkaerőt,  a Levi’s pedig magára a pólóira nyomja rá, hogy  munkahelyet adott a vásárló a szomszédnak (utóbbit póló kapható Magyarországon is). Csak hát azért ez még mindig más, mint a nemzetibe zászlóba burkolt tejek és hamburgerek tömkelege, ilyen mennyiségben…

Hans Castorp

No comment…..

Forrás: http://infogyor.hu

Egy pozsonyi bevásárlóközpontban kapta lencsevégre, majd osztotta meg a legnépszerűbb közösségi portálon a fotót egy szemfüles vásárló. Több, mint baki?

A szlovákiai magyarok hasukat fogva nevetnek

A táblán a felirat magyarul: “Magyarországi Borkínálat”. Alatta Magyarország térképe, no de nem az aktuális helyzetet ábrázolva. Nézetünk szerint a vidám magyarok akkor nevetgéljenek oly jót hasonlókon, ha majd legközelebb sikerül odaát a szintén hasonlóan empatikus fiúknak egy újabb “nyelvtörvényt” vagy “állampolgársági törvényt” bevezetni a hasonló akciókra való válaszul. Csak akkor kissé fura lesz ugye, hogy a fagyi visszanyal.

Dorianna Gray és Hans Castorp

Orbán Viktor montázs a svábhegyi kiskocsmában

Egyik kedves olvasónk küldte nekünk a képet, mely egy csodaszép montázs népünk nagy vezéréről. A mű éveken (tán évtizedeken) át függött egy svábhegyi kiskocsmában, az utóbbi időben azonban sajnos levételre került.  Így múlik el az idők dicsősége…

Dorianna Gray és Hans Castorp

Magyar kukába magyar szemetet!

Magyarérzelmű emberként mindig zavart, hogy kukáinkat a turisták a várban a Mátyás templom mellett jékrémpapírokkal és szórólapmaradványokkal töltik fel. Magyar kukába magyar szemét dukál! Ennek megfelelően nagyszerűnek találtuk, hogy átfestették a konténert a templom oldalában, így már mindenki tudhatja, ez a mi országunk. A várbuszsofőrök se tanuljanak meg semmilyen idegen nyelvet, juszt se, eddig is megvoltunk enélkül!  Eddig is elkalimpáltak az érdeklődő turistáknak, hogy (idézem) “go, go”… A sikló jegyeladói se beszéljenek, csak édes anyanyelvünkön, sőt, a múzeumok jegyeladói se, ahogy eddig is! Ha magyarul beszélnek, azt is megértik!

Hans Castorp

Werner Stauffacher, sose tudtalak kimondani

Sosem értettem, miért nem elég hangulatos és szívhezszóló a családi ultiparti. Mindig azt éreztem, Apu folyton csalni akar, ittas is, Anyu esze nem itt jár, ráadásul a tök alsó nevét sosem tudtam elolvasni a szünetben, amíg Apa cigizni ment és “még egy sörért a frigóhoz”. Olyan nevek lebegtek szemem előtt és okoztak nekem szorongást (szinte ujjal mutogattak rám, azt ordították: Schweinehund, csak nem értettem, mi az), mint a makk alsón Harras Rudolf, piros alsón Kuoni pásztor és Werner Stauffacher, tök alsón Reding Itell (Itell, az meg milyen név?), zöld alsón Fürst Walter, makk felsőn Tell Vilmos, piros felsőn Geszler Hermann, tök felsőn Stüszi vadász és Arnold von Melchtal, zöld felsőn Rudenz Ulrich. Különösen a Werner Stauffacher okozott gondot, miután enyhén pösze vagyok és raccsolok, egy emlékezetes incidens óta, amiről most itt nem írok. Bankárkártyák voltak ezek, a bankársvejcből.

Máig paranoid rohamok törnek rám, ha meglátom

Ennek az őrült, magyarellenes, nemzetietlen ámokfutásnak végre vége. Végre áldott, meghitt az együttlét: itt az új kártya, melyben az oly gazdag magyar történelemből választottak kimondható nevű hősöket a készítők. Olyan hősöket, akik életüket adták azért, hogy hazánk nagy és szabad legyen (hogy egyik sem jött össze, nem az ő hibájuk, hanem másoké, akiket itt most nem neveznék meg, de mi tudjuk kik ők, innen Borsodból is szoktunk nekik üzengetni, mindig lediktáljuk a Kis Józsinak, mit írjon a számítógépre). A magyar kártya négy színének segítségével Attila korától a kuruc korszakig jelenítik meg híres őseinket, akikre büszkék lehetünk, mert tettükkel kivívták népünk örök elismerését – nem mindegyiket ismerem ugyan, de fogadom: rövidesen bepótolom ezt a lemaradásomat! Olyan személyek vannak a kártyán, akikről utoljára az általános iskolában és a Gárdaavatón hallottam, úgy, s mint Szent László (kun és király), Koppány vezér (vezér), Juliánusz barát (ez egy pap, állítólag), Szent Erzsébet és Szilágyi Erzsébet (ők nők, szent nők), Hunyadi Mátyás (nem szerb, csak azt állítják róla), Kinizsi Pál, Dózsa György, Emese (ezt nem tudom ki, de a nevét legalább ki lehet mondani), Attila (a hunok is magyarok, ahogyan a szkíták is), Árpád fejedelem, Botond vitéz (ilyen matricám is van), Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós, Dobó István.

A megnyugtató kártya – kicsit kevés az árpád sáv ugyan, de legalább biztonságosan magyarérzelműek a lapok (sajnos jobb felbontásban nem találtam meg e nemes játékot)

Megnyugodva játszom és újabban nyerek. Apa is már váltott az erősre, vége a vizezett söröknek. Viszlát, Arnold von Melchtal.

Hans Castorp

Nemzeti taxi! – Ne ülj be lezser liberalizmussal!!!

Ha Budapesten vagyok, csak nemzeti taxival járok haza. mert tudom, hogy a taxis igazi magyar …bár, ha euróval fizetek annak mégis mindig nagyon örül…én is bátor leszek tőle, nekem is hiányérzetem lesz a taxiban lévő térképet figyelve..s eltakarom a kabátom gomblyukát, mert nincs feltűzve kokárda..elbúsulok… az utazás alatt hallgatom…. egy igazi történész veszett el benne, aki tudja nekünk mi jár vissza, tudja mi a becsület,  hogy milyen rossz most  nekünk… és milyen jó volt régen, még Trianon előtt…és az oroszok előtt….

Dorianna Gray