Vissza Európába – de merre?

-tudósítás-

„Félve gondolok a napra, mikor a konzervativizmusnak nálunk: Vicomte D’Haussonville-jei, comte de Vogue-jei, Brunetière-jei, Barrés-jei, Bourget-jei, Lemaître-jei támadnak, kik napokra megingatnak nézeteimben, ha természetem egész ellenállásával feszülök is neki érveiknek. (…) Félelmes emberek! és mégis valami perverz-esztéta vágyakozással idekívánom őket hozzánk. El szeretném magamat bűvöltetni logikájuk, stílusuk, tudásuk által – aztán nekik akarok rontani, szét akarom őket nézni. Csak már itt volnának!”

(Hatvany Lajos: Az úri hölgyhöz)

276653_241250776002968_1336878645_n[1]

Hűvös novemberi délután, Spätherbst-Nachmittag-enisamkeit odakünn. Az elegáns pécsi rendezvényközpont különtermében Lakner Zoltán politológus tart előadást. Rendező szervezet neve nem szerepel a plakátokon, bár az Európába visszavezető útra vonatkozó címadás elárulhat egyet-mást a hazai közélet viszonyai közt jártas szemlélőnek. Az előtérben, aláírásgyűjtő íveken MSZP-s logó villan, bent az öregurak zakójának hajtókáján egy-egy Kossuth-címer. Később a párt városi prominenseinek egyike-másika is feltűnik. Nos igen. Most már egyértelmű, hova is kerültünk. Körbenézek a teremben: zömében a kisnyugdíjas „derékhad” képviselteti magát, mellettük néhány Fluor Tomi-külsejű alternatív fiatal, az underground fajtából. Elég nagy kontraszt, a középkorosztály láthatóan – és látványosan – távol.

Az elnök a „Demokratikus Kör” nevében üdvözli az egybegyűlteket. Na, már ezt is tudjuk… A fiatal politológus belekezd, bon mot-val indít: „A kormány már tulajdonképpen megbukott” – mondja. Ejnye, nem korai ez még? „Megbukott, mert politikai eszközökkel már nem tudja fenntartani a hatalmát, ezért közjogi eszközökhöz nyúl” – hangzott az indoklás. Na, igen, így már egy kicsit más. Az ELTE nyakkendős, teniszcipős oktatója pontosít, a kezdeti felütés után korrekten, meggondoltan beszél: – „… a parlamentáris rendszerekben természetes, hogy jelentős a kormányfő politikai hatalma, pláne, ha kétharmados felhatalmazást kap – mondja –, de az már nem szokványos a nyugati demokráciákban, ha a közjogi keretek feszegetésével, a jogszabályok egyoldalú átírásával tovább bővíti a hatalmát, ahogy ma Magyarországon történik…” Ezek után a kreatívan alkalmazott közjogi eszközök taglalása következik: az Alkotmánybíróság új tagokkal való bővítése, a Médiahatóság bírói döntést semmibevevő gyakorlata Klubrádió-ügyben, a kormánypárt választási kampányban elhallgatott egyoldalú alkotmányozási szándéka, az állampolgári részvétel (népszavazási kezdeményezés, képviselőjelölt-állítás) érvényességi küszöbeinek indokolatlan emelése, a választókerületek határainak tendenciózus átrajzolása, és persze a regisztráció… „A bojkott nem vezethet eredményre” – érvel Lakner. „Mondják, hogy akkor felfigyelne ránk a világ… na igen… és akkor mi van?” – kérdez vissza. „Amíg nem azt írják a törvénybe, hogy választást csak a Fidesz nyerhet Magyarországon, addig megvan a kormányváltás elvi lehetősége” – biztatja a jelenlévőket. Nincs tehát lefutott meccs, ha szabálytalanságokra derül fény, utólag is lehet jogorvoslatot követelni. Aztán gyorsan hozzáteszi, a törvénybe iktatást csak viccnek szánta… hát igen, már ezt sem árt hangsúlyozni…

Construction and map of Europe

Az előadás második felében a politológus a megosztott demokratikus ellenzék lehetőségeit taglalja. Tíz évvel fiatalabbnak érzem most magam, mintha egy SZDSZ-es rendezvényen lennék, 2002 táján… a téma most is, ugyanúgy mint akkor: „Mi kell az Orbán-kormány leváltásához?” – Na, hiszen, ha csak ennyi kellene a visszafiatalodáshoz… azóta nemcsak öregebbek lettünk, de szegényebbek is egy illúzióval… Felrémlik, valaki már ’98-ban azt találta mondani egy kerekasztal-beszélgetésen a választások után, hogy a Fidesz olyan mint a Terminátor: akárhányszor legyőzik, a higany mindig újra összeáll… le is hozta a MoVi, filológus hajlamú olvasó megkeresheti valamelyik nyári számban. Pedig akkor még nem is tudhattuk… Hát igen, „az álmok aggasztó képessége az, hogy megvalósulnak….” A rémálmoké is. Lakner szerint az LMP kongresszusi döntése a kívülmaradásról biztosan nem végleges, hiszen két korábbi szövetségese, a Milla és a Szolidaritás az „Együtt 2014” mozgalom oszlopos tagja. A zöldek határozata sokkal inkább a kivárásról szól, partnerek nélkül a politikai „senkiföldjén” biztosan nem lehet új centrumot építeni. Az MSZP-ről – a jelenlévők többségének félreérthetetlen pártszimpátiája ellenére (vagy tán épp azért?) – meglepően keveset szól. – Halottról csak jót vagy semmit, főleg a gyászolók jelenlétében? – Na nem, nem, ott azért még nem tartunk! Lakner szerint az MSZP kivár, és ez hihetőnek is tűnik. A Jobbikról viszont tényleg nincs mondandója, őszintén.

Angela Merkel

Az egyórás előadás után kérdések következnek. Eleinte elég korrekten megfogalmazott felvetéseket kap a politológus – helyenként némi PR-aktivitással kiegészítve. Gyurcsányista nyugdíjas a felszólalása végén bejelenti, hogy „úgynevezett flesmobot” [flash mob – a szerk.] hirdetnek másnapra a Rektori Hivatal elé, az egyetem költségvetésének csökkentése elleni tiltakozásul. A baseball-sapkás fiatalok harsány nevetésben törnek ki. Biztosan nem mennek el, auf ersten Blick. Pedig ez róluk kellene hogy szóljon… jaj, Istenem, talán nem felülről kellene még mindig mindent megszervezni! Ha a bottal közlekedő pártaktivista nyugdíjasok helyett az egyetemistákra bíznák, még hiteles is lehetne a dolog… mert hogy indokolt, az nem kérdés! A következő felszólalóról egy idő után kiderül, hogy a „Munkáspárt 2006”-ot képviseli. (Van még ilyen?) Végül egy idősebb hölgy „fülkeellenforradalmat” vizionál, éhező kisnyugdíjasokat, áruló LMP-t emleget. Elszabadulnak az indulatok. „Mondja meg az elempéseknek, ha találkozik velük, hogy ne taktikázzanak, mert mi fogjuk megszívni!” – szólítja fel Laknert. A fiatalok összenéznek, magukban nevetnek. „A Fidesz kétharmados jogalkotása törvénytelen, erre hivatkozva miért nem semmisítheti meg őket egy új kormány 2014 után egyszerű többséggel?” – kérdezi valaki más. Lakner Zoltán diplomatikus. Udvariasan visszautasítja, hogy ő O. V. lelki világával foglalkozna (mert ez is felmerült), nyugtatja a kedélyeket. Elmondja, hogy a kétharmados törvények feles módosításával nem lenne szerencsés precedenst teremteni, mert akkor az újabb és újabb kormányok négyévente 51%-kal kezdenének alkotmányozni, ami pedig az LMP-t illeti, nos, higgyék el, még nem hangzott el az ügyben az utolsó szó. Egyébként pedig ő tényleg szokott mindenféle pártok képviselőivel találkozni, LMP-sekkel is.

A rendezvény lassan véget ér, a levezető elnök felkéri a jelenlévőket, hogy távozóban írják alá a kinti íveket. Ez utóbbit a magam részéről inkább elengedném, de mire odaérek, már nyomuk sincs (nem, nem azért, mert én oltom le a villanyt, – bár nem sietek, ez tény…). „Két éve még hajléktalanok se vótak!…” – ironizál az egyik baseball-sapkás, távozóban.

Kint, a novemberi estében ismét eszembe töredeznek báró Hatvany Lajosnak a szép emlékű úri hölgyhöz címzett szavai, mint annyiszor mostanában: „Ebben az új életben meg kell újulnia mindennek, még… még a konzervativizmusnak is.” „Félve gondolok a napra… El szeretném magamat bűvöltetni… Csak már itt volnának!”

Pannonius Viator

Reklámok

Nem minden vélemény számít - a véleményeket szigorúan cenzúrázzuk, e helyütt véleményt csak a demokratikus keretek között lehet nyilvánítani!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s