A Jóisten volt célkeresztbe’

Kép

Reklámok

Fojtás és élni hagyás

Amikor annak idején, még kiskamaszként németországi unokabátyámat meglátogattuk, majd ott ragadtunk hozzávetőleg egy hónapra, és haza kellett jönni Magyarországra, igen furcsa érzés volt. Nem az volt a furcsa, hogy a németek mások – elég sok rokonunk élt Németországban, kisgyerekkorom óta “közöttük voltam”. Ez nem volt igazán érdekes. Az volt érdekes, ahogyan a levegő elkezdett fojtogatni és beszűkült a tér azonnal, ahogyan átléptük az országhatárt, és megérkeztünk Magyarországra.

Egy példával érve: unokabátyámnak segítettünk, amiben tudtunk (így jómagam például sokat sétáltattam a kutyáját a patakparton a kis faluban, amiben lakott). Szüksége volt egy speciális festékre, amit úgy kellett neki megrendelnünk. Köln mellett lakott – felhívtunk neki egy berlini (!!) boltot, ahol azt követően, hogy elmondtuk, milyen szín kellene, az eladó elkezdte felsorolni a színeket a listájáról – egészen nyugodtan, mintha más dolga sem lenne. Úgy az ötvenedik körül megálltunk, és kiválasztottuk a színt – postán két (!!!) nap alatt ott volt. Még aznap feladta valaki a boltból. Amikor hazaértünk, ugyanazokat a színeket mi is meg akartuk venni itthon magunknak – bezarándokoltunk egy hazai boltba. A boltos körberöhögött, durván megsértett, és dolgunk végezetlen elküldött. Egyik barátunk a boltban maradt – a boltos nem tudta, hogy az illető hozzánk tartozik. A barátunktól tudjuk, hogy miután távoztunk, még mindenféle idiótának lehordott minket, állítólag jó ideig mocskolt bennünket – ki tudja miért, hiszen nem is ismertük egymást. Furcsa volt, hogy a “jeges” németeknél, akik attitűdje alapvetően más, mint a mienk, mennyivel jobb volt élni. A gesztusaik mennyire a mi gesztusaink voltak, míg ha hazaértünk, nem értették meg őket az emberek.

Ettől az attitűdtől lesz végtelenül szűk keresztmetszetű, elviselhetetlen egy ország – gyakorlatilag egy végtelenül nehezen élhető hely. A furcsa ebben a helyzetben az, hogy az attitűdbeli különbségeket akkor érezzük igazán, ha egy idegen országban járunk. Ha valaki viszonylag keveset mozdul ki, nem érzi ezt a fajta kulturális deficitet. Egy darabig jómagam azt gondoltam, ez csupán a külföldi tartózkodás körüli “örömhurrá”. Idővel azonban az ember rájön, hogy sajnos nem az. Egy olyan országban, ahol az emberbe kétnaponta belekötnek  (legutoljára például egy hajléktalan biztosította a busz utasait arról, hogy mindegyiket ki fogja nyírni, majd ezt követően rágyújtott), végtelenül nehéz az élet. Fura, de azt gondolom ráadásul, hogy az elmúlt öt évben a közmorál az eredeti állapotról is zuhant egy nagyot, ki lehet jelenteni: a magyarok mára morálisan nagyságrendekkel gyengébbek, mint Nyugat-Európai társaik. Amikor Kertész Imre azt emeli ki Berlinből, hogy a helyiek “kedvesek”   és udvariasak – ezt vajon hogyan tehetik meg? A kedves olvasóinknak hányszor köszönik meg a boltban, ha előre engednek másokat? Csak jelezném, hogy az Egyesült Királyságban, a kisvárosban, ahol jelenleg vagyok (ahol persze jobb a helyzet, mint a nagy metropoliszokban, ez tény), személyes statisztikám szerint tízből kilencszer és félszer megköszönik. Ugyanezt láttam a svájci városokban is. És mellette a külföldre látogató magyarok arroganciáját és bunkóságát, ahogyan nem veszik észre az orruk előtt heverő gyöngyöket – a társadalmi együttélés rendezett voltát. Amikor elkezdenek külföldön zsidózni – olyan, mintha az otthonról hozott bunkóságot exportálnák. Ahogyan egy skót nénike mondta a minap (alapvetően az oroszokra) nekem: meg kéne tanítani őket, hogy a “mi társadalmunk” nem így működik, nem ezek az értékeink, amiket tiszteletben kell tartania mindenkinek. Amikor megfeszítik a csuklyásizmot, valamiért idiótának tűnnek egy ilyen közegben, mert erre nincs itt szükség.

Hogyan tehetik meg Nyugat-Európában, hogy élhetőbb államokat építenek? Nos, úgy, hogy az életük alapja az élni hagyás. Egyrészt hagyják, hogy a másik mást gondoljon, mint ők. Másrészt a nyugat-európai kultúra váza nem tűnt el, él, létezik (és jelentem, innen, Nyugat-Európából) virul. Az alapvető értékek az esetek jelentős részében a helyükön vannak, az emberek tisztelik és (bármíly furcsa is ezt így kimondani) szeretik egymást. Végül van még egy lényeges szempont: senki nem sokkol senkit, nem szokásuk. A naturális és öncélú agresszió, az a fajta agresszió, ami nélkül Magyarországon nem maradhatunk életben, nincsen jelen – olyan formában, mint otthon, nem létezik. Egyik ismerősöm azt mondta a közelmúltban, ahhoz, hogy az ember a céljai érdekében ne gázoljon át a másikon, kultúra kell. Igen, csakhogy nem erről van szó Nyugat-Európában. Elképzelhető, hogy valaki a céljai megvalósítása érdekében másokon átgázol. De fölöslegesen, például merő presztízsnyereség miatt, egyéb érdektől mentesen nem, vagy nem feltétlenül – persze pszichopaták mindenhol akadnak. Mégis ők erősítik a szabályt

És itt jutunk el a legutolsó politikai “átgázoláshoz”, a legutolsó turulállításhoz. Belegondoltunk abba, hogy jelenleg a kormány az általa hitelesnek gondolt, ám a társadalom jelentős része által nem elfogadott történelmi jelképeket állít? Ezek nem a mi jelképeink, inkább egy túlzóan nacionalista, embertelen rendszer letűnt kellékei, sohasem fogjuk elfogadni azokat jelképként. Nem kell az árpád-sáv, mert náci felhangja van. Nem kell a turul, és ilyen formában, a történelmi önkritika nélkül, nem kell Trianon emlékmű sem. Nem a mienk Erdély, és igen, egy erdélyi magyar nyugodtan beszélhet ez Európai Parlamentben románul, nem lesz ettől nemzetáruló. Olyanfajta gesztusok ezek a kormány részéről, melyekkel a csendes többséget kiválóan lehet terror alatt tartani – mintegy a nevében is régi-új jelképeket kreálni, ráerőszakolni valamit, amit tiszta szívéből utál és megvet.

Egy értelmes, jóravaló középiskolai tanárommal véletlenül összefutottam pár hónapja Budapesten.  Vadul mocskolta az Európai Uniót, majd azokat a fiatalokat, akik elmennek az országból – jó eséllyel ezt nekem is címezte. Szerinte, akik elmennek, a pénz miatt mennek csak el, ezért kéne kilépni ez EU-ból, hogy ne tudjanak elmenni (egyébként ez is micsoda marhaság, mintha egy demokratikus államból nem mehetnének külföldre, egyedül a diktatúrák képesek hathatósan lezárni a határaikat, demokratikus államok ezt már nem teszik és tehetik meg). De van itt ezzel még egy probléma: az emberek (fiatalok) nem a pénzért mennek külföldre. Azért mennek, hogy ettől a nyomasztó fojtástól megszabaduljanak.

És hát igen, elmondhatjuk: nem nem, soha – ha rajtunk múlik, nem megyünk haza! Ez pedig nem hazafiatlanság – ez egyszerű életképesség, amit a természet és (talán kimondható, ateista olvasóink ide majd gondoljanak mást) Isten belénk plántált. Nem azért élünk, hogy létbizonytalanságban, arroganciával teli közegben, tömeges amoralitással és balkanizálódással szembesülve éljük le az életünket – az élet ennél értékesebb és rövidebb. Békét szeretnénk, morált és rendet – ami Európában, higgyük el, jelenleg messzemenőkig megvan.

Hans Castorp

Hisztis ovisokkal Orbán Viktor leváltásáért

http://xn--pcsistop-b1a.hu/velemeny/hisztis-ovisokkal-orban-viktor-levaltasaert/1092836/

Állítólag olyan egy ország vezetése, mint maga az ország. Ha ebben viszont nem hiszünk, és úgy gondoljuk, hogy mégis lehet egy ország ellenzékben, akkor csak igazán nagy a baj, ugyanis ez alapján Magyarország fejlődésben visszamaradt, agresszív óvodások homokozója.

A Fidesz és személyesen Orbán Viktor kétségkívül emberfeletti, mondhatni önfeláldozó munkát végzett az elmúlt két és fél évben. Míg 2012 tavaszán és őszén arra kötöttünk fogadásokat, hogy tizenkettő, avagy tizenhat év lesz-e a Nemzeti Együttműködés Rendszerének élettartama (a nyolc évre fogadó szerencsétleneket jóízűen kiröhögtük), mostanság egyre inkább úgy tűnik, hogy érdemei elismerése mellett szegény NER még a nagycsoportba lépés előtt elhalálozhat, a tinédzser kor elérésére pedig nulla az esélye. A szimpatizánsok és talán még a tagok egy részét is megdöbbentő gátlástalan, kormányzásnak hazudott hülyeség eredményeképpen a Fideszt most épp a választókorú népesség kemény egyötöde támogatja. Szóval ennyit a választók körében valójában sosem létezett kétharmadról.

Nem csoda hát, hogy a Magyarország nevű homokozóban egyre nagyobb az izgalom látva a busa fejű, igencsak szociopatoidnak tűnő Viktorka és bandája (többek között a többi ovis zsebpénzét folyton elcsokizó és elkólázó Gyurika, illetve a Viktorkát majmoló, kiscsoportos Petike) gyengélkedését, újabb és újabb gangok szerveződnek az eddig pofozógépnek használt gyerekekből, hogy alaposan eltángálják Viktorkáékat – természetesen csakis a homokozó jövője érdekében. A valamiféle fejlődési rendellenesség miatt már kiskorukban megkopaszodott és ezért igen frusztrált gyerekek falkáját leszámítva a legtöbben most a csendes, jólnevelt, óvónéni kedvenc Gordonka (a barátainak Gordi) mögött tülekednek, aki egy rövid ideig vezette már a homokozót, miután korábbi barátját, a hiperaktív vetítőgép Ferikét közmegegyezéssel büntibe küldték.

Igazából senki sem tudja, hogy Gordonka miért is lenne olyan jó homokozófőnök, csupán annyit, hogy ő legalább nem mocskolta be a homokozót, szemben Ferikével és most Viktorkával, aki egyre inkább úgy tűnik, csak ehhez ért, nomeg a gyengébbek agyba-főbe veréséhez. Jobb híján tehát mindenki Gordonkát szereti, és abban reménykedik, hogy majd a háta mögött kihasíthatnak egy kis darabot az egyre rosszabb bőrben lévő homokozóból és mindenki boldogan él, míg meg nem hal.

A homokozó talajába kevert, turáni átok fantázianevű dizájner drog miatt azonban igazából az összes ovis utálja a másikat és azt hiszi magáról, hogy valójában neki kellene lennie homokozófőnöknek. A legrosszabb talán a szegfűjelűek állapota, akik nagyon régen még a beszédhibás Petike, aztán a nem életük legjobb döntésének bizonyuló Ferike révén menedzselték a homokozót és egy sajnálatos félreértés miatt a homok egy jó részét el is hordták, ami miatt közutálatnak örvendtek. Mindez most is így van, ám miután a narancsjelűek még több homokot hordtak el és még hülyébbek, az alapvetően nárcisztikus természetű szegfűsök úgy érzik, hogy a homokozó népe rájuk vágyik, holott csupán annyi történt, hogy a sokat látott homokozópolgárok már nem hányják el magukat azonnal, ha rájuk néznek.

Ott vannak aztán még a zöldjelűek, akiket egy legendás SF író annak idején a “jobbára ártalmatlan” jelzővel írt le véglegesen. Az ígéretesen indult zöldek addig jutottak, hogy nem akarnak olyanok lenni, mint a narancs- és a szegfűjelűek, ám arról már fogalmuk sincs, hogy milyenek is szeretnének lenni, és szeretik-e egyáltalán Gordonkát. A homokozópolgárok nagy része sajnálkozó legyintéssel megy el mellettük.

No és itt vannak azok, akinek még jelük sincs, de torkig tele vannak a különböző bandákkal. Páran közülük most saját gangot alapítottak, látván, hogy valójában nem olyan nagy ördöngösség ez (bár az elég komoly gondot jelent, hogy a homok nagy részét már lenyúlta Lajoska és Zsoltika) és valóban: igen rövid idő alatt sikerült elérniük, hogy majdnem annyira ellenszenvesnek tűnjenek, mint a narancsosok és a szegfűsök. A homokozópolgárok nagy része pedig tanácstalanul álldogál és egyre inkább tűnődik, hogy itt hagyja ezt a homokozót és keres magának egy másikat, ahol sárgább a homok és nem ugatnak bele agresszív hülyegyerekek az életébe.

Ezt megakadályozandó állítólag Gordonka nagy beszéddel készül a homokozó népe számára pár nap múlva, ahol azt is elmondja, hogyan lehet elküldeni a sunyiba Viktorkát és sleppjét. Az is lehet persze, hogy porhintés az egész.

Szerző: Stemler Miklós

Forrás: http://www.pecsistop.hu

Mi a magyar?

I. BEVEZETÉS

A miniszterelnök úr pogány turulbálvány avatása, a jobboldalinak hazudott, valójában nacionalista oldali sajtóban és közbeszédben a koppányi időket idéző nyugatellenesség és keletre fordulás, amely immáron 2010 óta kormányzati szintre emelkedett, mind arra késztetetett, hogy feltegyem magamnak a kérdést, mi a magyar? Valóban ázsiai, fél ázsiai népség vagyunk?

A válasz nem egyszerű, azonban a nemzeti oldalon hallható turanista közbeszéd, a Kurul táj találkozókkal egyetemben, bizony nagyon rossz irányban keresik a válaszokat. De hát a Horthy-korszak áltudományosságával és nemzeti radikális ideológiájával operáló megmondó emberektől mit is várhatnánk. Akik Európa és a nyugati, keresztény civilizáció iránti utálattól elvakultan kurucoskodva kiáltják ki a „nyugat hanyatlását” és, hogy „Magyarországnak el kell fordulnia a Nyugattól, Európától”, ott tévednek és hibáznak, hogy ideológiai vágyálmaikkal manipulálni próbálják a valóságot, sokszor ezer év történelmét, de még a tudományt is. Mára odáig jutottak, hogy önmagukat csapják be, és lassan saját demagóg hazugságaikat tekintik az abszolút igazságnak.

II. TÖRTÉNELMI LECKE

De mi a magyar? Tehetnénk fel újra a kérdést. A magyarság elsősorban egy kulturális fogalom, egy nemzet, amely egy adott nyelvet beszélők, egy adott területhez történelmileg és a jelenben is kötődő emberek, csoportok összessége. Magyarország amióta létezik európai, keresztény állam. Orbán Viktorral ellentétben a történelem nem azt mutatja, hogy „minden magyar turulba születik”, hanem azt, hogy minden magyar egy európai, keresztény államba születik, amely a nyugati kereszténység és a nyugati civilizáció tagja és szerves része több mint egy évezrede. Magyarország a nyugati civilizáció része történelmi szempontból, ahogy ezt Samuel P. Huntington is kifejti paradigmaalkotó könyvében[1]. A nyugati, római kereszténységhez való csatlakozás, a római katolikus egyház államszervező hozzájárulása a magyar államisághoz, céhlegényeink sem Ázsiába járták kitanulni a mesterséget, hanem közép- és nyugat-európai mestereikhez. Szerencsésebb magyar fiatalok a középkorban szintén a nyugati skolasztikus elvek által irányított egyetemeken tanultak akár idehaza, akár Nyugat-Európában, egy latin nyelven, egy adott egyetemes nyugati és európai oktatási rendszer alapján. 1215-ös angliai magna charta libertatumot követte – az amúgy a keresztes hadjáratok alatti angol hatásoknak köszönhetően – 1222-ben a magyar aranybulla. Magyar részvétel a nyugat nagy védekező háborújában, a keresztes hadjáratokban szintén jelentős volt, hisz még egy mai napig Szíriában álló magyar támogatásból épült keresztes vár is őrzi keresztény magyar vitézeink örök emlékét.

Károly Róbert pénzreformjai, a magyar rendiség alakulása a proto-parlamentisztikus fejlődésben, Mátyás Király reneszánsz udvara, műveltsége, az erdélyi fejedelmek felvilágosult, toleráns valláspolitikája, a reformáció szinte késés nélküli jelentkezése. De a török hódoltság idején nem csak Erdély maradt meg európainak, nyugatinak, a királyi Magyarország is integráns részévé vált a nyugati, európai világrendnek, nevezetesen a Habsburg Birodalomnak. A gyilkos török elnyomás alóli felszabadulás után az ország teljes területe újra keresztény nyugati világ részévé válhatott, Habsburg uralkodóink olyan felvilágosult intézkedéssel térítették vissza hazánkat az európai fejlődés útjára, mint Mária Terézia 1777-es ratio educationis-a. Majd a Martinovics féle jakobinus mozgalmak, a reformkor, az 1848-es magyar forradalom, mely az európai nemzetek forradalmával egy időben következett be, mind a XIX. századi tipikus európai fejlődési utat mutatják. A kiegyezés utáni, soha nem látott virágkorról ne is beszéljünk. Az első letérés európai utunkról csak a múlt század terméke, melyet a horthyzmusnak, a nyilas diktatúrának, a kommunista elnyomásnak, valamint a szovjet megszállásnak köszönhettünk. Mind a mai napig ez okozza a legnagyobb törést a magyar nemzettudatban, amely sokszor Európa ellenében próbálja meghatározni önmagát. A trianoni döntések pedig megadták azt az alapot, amely hatalmas törést okozva, mai napig mérgezi az elméjét sokaknak. A döntés igazságtalan volt, nem kérdéses, de a „nemzeti” oldal úgy próbál politikai tőkét kovácsolni mai napig, hogy Európát, a nyugatot ellenségképként kívánja beállítani, akik trianont, az ország vesztét, a forint leértékelődését, a magyar kisember minden gondját okozták. Láthatjuk, hogy Horthy óta semmit nem változott a magyar „jobboldal”, nemzeti oldal.

III. GENETIKA

De hajózzunk kicsit egzaktabb területekre. Tekintsük meg mit mond a biológia, a genetika, a tudomány a magyarok származásáról. A populáció vagy antropológiai genetikában alapvetően három tényezőt szokás vizsgálni, ha egy személy vagy egy csoport származását szeretnénk kideríteni. Az emberi rasszok, populációk közötti eltéréseket az evolúció során létrejövő genetikai mutációk alakították ki, mikor egy aminosav felcserélődik, vagy allél megváltozik. Egy új egyed létrejötténél – azaz reprodukciónál – több száz mutáció is jelentkezhet átlagosan, ilyen mutáció eredménye a kék szem is, amely először egy 8 000 éve élt emberben alakult ki [2].

Az első, és egyben legrégebben vizsgált tulajdonság a Y kromoszómában található DNS-ben kialakult mutációk, amely apáról, fiúra öröklődik [3]. Mivel, ha találunk egy adott mutációt egy adott személyben, az visszakövethető és megállapítható, hogy azok, akik ezt a mutációt hordozzák egy adott közös őstől származnak (ahogy a ma élő összes kék szemű ember is rokon 8 000 évre visszamenőleg egy közös őstől származnak ugyanis), aki egy adott területen élt és leszármazottai egy adott útvonalon vándoroltak, de ami talán még aktuálisabbá teszi a kutatásokat, hogy a mai populációk tagjaival is összehasonlíthatóvá válik. Az apai ágon öröklődő mutációkat haplocsoportokkal jellemezzük, mégsem vonhatók le teljes következtetések egy egyén vagy csoport származását illetően az Y-DNS haplcsoportokból, hiszen a teljes géntérkép igen kicsiny részét határozza meg, mivel ez a mutáció csak apáról, fiúra öröklődhet, azaz egy adott személyben az ősapjának kilétét mutatja meg, amely ha a generációk és ősök kiterjesztett, több ezer generációs faábráját felrajzolnánk, a teljes származás töredékét mutatja csak meg.

Az Y-DNS vizsgálatok párja, az ősanyák kilétét mutatja meg, ez nem más, mint a mitokondriális DNS[4], ekkor a vizsgálat során a sejt energiatermelő egységében, a mitokondriumban található DNS-t vizsgáljuk meg, ez is azonban a teljes származásnak csak töredékét adja vissza, egy személy anyjának, az anyjának, az anyjának, stb… anyjának a származását. A férfiak nem képesek továbbadni ezt a mutációt leszármazottaiknak.

A legtöbb információt egy személy vagy nemzet származásáról a sejtek sejtmagjában található autoszomális DNS vizsgálata adhatja. Ebben az esetben a személy teljes géntérképe, mind a több ezer, millió ősének genetikai tulajdonsága vizsgálat alá kerül[5].

Mégis a teljes kép érdekében jobb, ha megvizsgáljuk mindjárom tulajdonságát a mai magyar populációnak. Kezdjük az apai ősök vizsgálatával. Itt egyértelmű hasonlóság mutatható ki az európai népek és a mai magyar lakosság genetikai állománya között. Az indo-európai R haplocsoport részeit alkotó R1b és R1a mutációkkal rendelkezők összesen a teljes lakosság kb. 55%-át teszik ki. A közös ős R mutáció a feltételezések szerint a Kaukázus vagy a mai India területén alakulhatott ki közel 27 000 évvel ezelőtt. Az R1b ma a legjellemzőbb az európai kontinens déli és nyugati atlanti partvidékén, feltehetőleg az Anatóliai félsziget felől Európába érkező kelta, italikusz, ibériai, latin indo-európai népcsoportok által hordozott mutációról van szó, a haplocsoport jellemző még az indo-európai vándorlási úton elhelyezkedő területeken, szigetszerűen megtalálható Közép és Dél-Ázsia egyes területein[6]. Az R1a pedig a mai Kelet-Németország, Lengyelország, Csehország, Ukrajna, Fehéroroszország, szlávok lakta Oroszország, Dél-Norvégia és Skandinávia területein a legjellemzőbb, valamint India északi és középső részén, az Indus környékén, Pakisztánban és a szintén indo-európai nyelvet beszélő afganisztáni pashtuk körében szintén kiemelkedően magas[7]. A magyar mintákban magas volt még az I haplocsoport is, amely kb. 24-25%-kal van jelen, ez a mutáció kizárólag az európai kontinensen található meg, ezért az ezzel rendelkezők ősapái már 25-30 000 éve Európában élnek, és feltehetően a megalitokat (mint a Stonehenge) is felépítő ősi európai kultúrát kialakító (barlangrajzok az Ibériai félszigeten, stb…) leszármazottai. További 10-15%-ot tesznek ki a közel-keleti és észak-afrikai, sémita egyéb – Európában máshol is hasonló arányokban megfigyelhető – haplocsoportok. A mongoloid, közép-, észak- és kelet-ázsiai Q, N, C haplocsoportok csak elvétve voltak jelen a magyar mintákban, összesen talán elérhetik a teljes lakosságban az 5-10%-ot. Tehát megállapítható, hogy a mai magyarság 90-95%-a ugyanattól az ősapától származik, mint az európai kontinens lakosságának 90-95%-a[8][9].

A következő tárgya vizsgálódásunknak a mai magyarság ősanyáit jeleníti meg. A magyarság körében legjellemzőbb mutáció a H haplocsoport, amely egész Európára jellemző és nagy hasonlóságot mutat az európai és a mai magyar lakosság között. A többi anyai haplocsoport is hasonló arányokat mutat, mint Európa többi etnikumánál, mindössze az európai jellegű K haplocsoport esetében igen alacsony a magyarságban a reprezentáció, de ez a hiány általános Kelet és Közép-Európában, mivel a K csoport ma az észak-nyugat-európai területeken a legjellemzőbb, ahol annak idején angol-szászok, germánok vándoroltak. Az M és egyéb ázsiai (mongoloid) haplocsoportok jelenléte anyai ágon is igen alacsony, 5% körül alakul, ahogy az apai öröklődés esetében is. Bár egyes kutatók szerint ez magasabb arány, mint Európa más népcsoportjainál, mégis egyértelmű kisebbségről van szó[10][11].

A lényeg azonban most következik kedves olvasó. A leginkább meghatározó autoszomális DNS vizsgálatok eredményei még hátravannak. Az említett vizsgálatok során az egyének összes ősei által hordozott mutációk összességét veszik figyelembe és ez alapján alapvetően két kimutatást szoktak készíteni. Az egyik, mikor egy koordinátarendszeren ábrázolják a népcsoportok mintáit, így könnyen látható, hogy melyik csoport melyikhez áll közelebb, a másik lehetőség, mikor a haplocsoportokhoz hasonlóan itt is bizonyos genetikai mutációk összességére adnak egy nevet (ad-mixture), általában az alapján, hogy a Föld melyik részén, illetve melyik népcsoportokban jellemző (pl.: észak-nyugat-európai csoport vagy kelet-európai csoport, stb…). Most röviden mindkét vizsgálat eredményeit bemutatom a magyar népességet illetően. Az itt látható térképen az európai országok lakosságából vett minták alapján helyezték el az egyes etnikumokat, jól látszik, hogy Magyarország szomszédjaihoz áll legközelebb, sőt egész Európában nehéz találni két olyan genetikailag közelálló csoportot, mint a csehek és a magyarok például. A magyarokat a narancssárga körben a „HU” betűcsoporttal jelölt karika ábrázolja. Az egyes rövidítések az egyes országokat jelölik, míg a jobb felső sarokban a kis térképen pedig nyomon követhető, hogy melyik országot, mely karika jelöli.

Áttérve az Ad-Mixture elemzésére a magyar populációnak elmondható, hogy itt is papírforma érvényesül és az európai származás egyértelműen kijön. A magyarok géntérképének (azaz összes ősének) átlagosan 99,8%-a európai. Tovább részletezve – egy 2012. augusztusi kutatás szerint -, átlagosan 36%-ban kelet-európai (Baltic-Urals), 31%-ban észak-nyugat-európai (Northwest European), 21%-ban Ibériai (Iberian), 4%-ban kelet-mediterráneumi (East Mediterranean), szintén 4%-ban észak-kaukázusi (North Caucasus) géneket hordoz az átlag magyar[12]. Tehát a legjellemzőbb itt is egy európai, azon belül is a kelet és kelet-közép-európai populációkra jellemző gének csoportja, amely ma a legjellemzőbb (65-75% közötti) Észak-Kelet-Európában, a Balti államokban, Lengyelországban, Fehéroroszországban, Oroszországban, Finnországban, stb…

IV. ÖSSZFOGLALÁS

Tehát, mint kiderül a magyarság és Magyarország szinte minden téren európai és a nyugati civilizáció része. Jó lenne, ha végre ezt tudomásul vennék mélyen tisztelt politikusaink is, akik a „nemzeti” szavakba burkolva a 100%-ig európai és nyugati magyar nemzet vesztét és ázsiai despotikus szolgasorba való vetését készítik elő. Történelmünk és genetikai őseink öröksége alapján is kiderül kevés ilyen kevert nép létezik Európában, a mai magyarok Európa szinte minden sarkát képviselik. Partnereinket, testvéreinket nem keletre, hanem itt, Európában kell keresnünk. Ez Szent István akarata és 1000 éves magyar történelmünk üzenete. Ott vannak családi históriáinkban a történetek francia, német, osztrák, szláv, horvát, vagy olasz, stb… őseinkről, családi ágainkról. Ha van nemzet Európában, aki valóban magáénak érezheti ezt a csodálatos kontinenst, akkor azok mi vagyunk, magyarok.

Ezért értsd meg, szeretem őt,
A vén Európát, a büszke nőt!
Nagyon kérlek, becsüld meg őt,
A vén Európát, a gyönyörű nőt!”

(Varga Mikós: Európa)

Szerző: Kováts Megyesi Bálint

Forrásjegyzék:

[1] – Samuel P. Huntington [1991]: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása

[2] – http://index.hu/tudomany/kek080208/

[3] – http://en.wikipedia.org/wiki/Y_chromosome

[4] – http://hu.wikipedia.org/wiki/Mitokondri%C3%A1lis_genetika

[5] – http://www.archeo.mta.hu/archeogenetika/laboratorium.html

[6] – http://en.wikipedia.org/wiki/Haplogroup_R1b_(Y-DNA)

[7] – http://en.wikipedia.org/wiki/Haplogroup_R1a_(Y-DNA)

[8] – http://www.khazaria.com/genetics/hungarians.html

[9] – http://www.eupedia.com/europe/european_y-dna_haplogroups.shtml

[10] – http://www.eupedia.com/europe/european_mtdna_haplogroups_frequency.shtml

[11] – http://www.khazaria.com/genetics/hungarians.html

A térkép forrása: http://www.thegeneticgenealogist.com/wp-content/uploads/2008/09/image5.png

[12] – http://www.dnatribes.com/dnatribes-snp-admixture-2012-08-01.pdf

A Labanc Kurír díjat alapított

Első díjunkat, az Össznemzeti idegenszívű kozmopolita díjat egyértelműen az elmúlt napok egyik legmókásabb vadonatúj blogjának, a Viktor Szíve szentegyháznak ítéljük, aki lelőtte előlünk egyik tervezett poénunkat, de sebaj.  A blog messzemenőkig bemutatja, hogy az ország felépítése szempontjából a nagy vezetőbe és ezáltal önmagunkba vetett hit milyen fontos. Csak így tovább, jó szemezgetést kívánunk a szerző(k)nek az internet terméseiből a jövőben is.

Helsinki figyelő: A Fidesz nem vállalja a regisztráció alkotmányossági vizsgálatát

forrás: http://helsinki.hu/a-fidesz-nem-vallalja-a-valasztasi-regisztracio-alkotmanyossagi-vizsgalatat

A választási eljárásról szóló törvényjavaslat benyújtása mellett a kormánytöbbség az Alaptörvény módosítását is tervezi. Ennek egyetlen lehetséges célja annak megakadályozása, hogy az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat tárgyává tegye az előzetes választói regisztráció intézményét.

A Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért tiltakozik az ellen, hogy egy alkotmányellenes intézmény alkotmánybírósági kontrollját ismét el akarja lehetetleníti a kormány.

A Fidesz nem vállalja a regisztráció alkotmányossági vizsgálatát A választási eljárásról szóló törvényjavaslat benyújtása mellett a kormánytöbbség az Alaptörvény módosítását is tervezi. Ennek egyetlen lehetséges célja annak megakadályozása, hogy az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat tárgyává tegye az előzetes választói regisztráció intézményét. A Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért tiltakozik az ellen, hogy egy alkotmányellenes intézmény alkotmánybírósági kontrollját ismét el akarja lehetetleníti a kormány. A demokrácia alapja a választójog egyenlősége és szabad gyakorlása. Egy olyan országban, ahol létezik a választók általános nyilvántartása, és ahol eddig tucatnyi választást bonyolítottak le sikeresen ennek segítségével, az önkéntes előzetes regisztráció bevezetése alkotmányellenes és sérti nemzetközi emberi jogi egyezményben biztosított jogainkat is.

Habár a tervezett szabályokon volna mit megtárgyalni, ennek lehetőségét a kormánytöbbség igyekszik a nullára szorítani. A választási eljárásról szóló sarkalatos törvényt Lázár János egyéni képviselői indítványként terjesztette az Országgyűlés elé, megint megkerülve a kormányt terhelő szakmai és társadalmi egyeztetési kötelezettséget. Az alkotmányossági aggályokkal kapcsolatban eddig a kormánytöbbség azzal igyekezett megnyugtatni a polgárokat, hogy megígérte: előzetes normakontrollt fog kérni az Alkotmánybíróságtól (AB). Erre valóban nagy szükség volna, hiszen az önkéntes előzetes regisztráció az eddiginél nagyobb terheket róna a szavazni kívánó polgárokra. Levélben például csak a választások előtt nyolc hónappal, szeptember első két hetében iratkozhatnának fel, utána már csak személyesen vagy interneten, az Ügyfélkapun keresztül lehetne regisztrálni – utóbbi lehetőségekkel nyilvánvalóan jóval kevesebben fognak élni, mint ahányan elmennének szavazni.

A kormányzó többség azonban még az előzetes normakontroll kockázatát sem hajlandó vállalni. Lázár képviselő ugyanis az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit is kiegészítené egy felhatalmazással, amely alkotmányos szinten teszi lehetővé a regisztráció bevezetését, hogy az AB még véletlenül se találjon fogást a regisztráció intézményén.

A Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért szerint ez az eljárás leleplezi a parlamenti többség valós szándékait. Ha meg lennének győződve javaslatuk alkotmányosságáról, és valóban a demokrácia iránti elkötelezettség hajtaná őket, akkor bátran néznének szembe az alkotmánybírósági vizsgálattal. Nyilvánvaló azonban, hogy a törvényjavaslat beterjesztője is tudja: a választásokon való részvétel lehetőségét szűkítő szabályok alkotmányellenesek.

A két szervezet ezért felszólítja az országgyűlési képviselőket, hogy ha már egy sokak szerint alkotmányellenes törvényt fogadnak el, akkor annyi tisztesség legyen bennük, hogy nem futamodnak meg az alkotmánybírósági vizsgálat elől, és az Alaptörvény módosítását nem szavazzák meg.