A nemzetállam halála, vagy Európa halála?

A német kormány nagy tervekkel készül az év végi EU-s csúcsokra, írja a HVG „A németek új táncrendet akarnak” című cikkében. Mint tudjuk nagy álmokkal, tervekkel nagyot lehet bukni is. Személy szerint remélem nem így alakul, mert ez teljes civilizációnk, európai kultúránk végleges és visszafordíthatatlan hanyatlását okozná. Későbbiekben leírom, miért gondolom én így.

Európában már az integráció elindulása óta éles viták folytak a két nagyobb felfogás képviselői között. A föderalizmus versus kormányköziség harca felfogható a nemzetállam haldoklásának és egy új rend kialakulásának, de az egész Európai civilizáció hattyúdalának is, mely énekében egy rég letűnt kor ódon eszméit eleveníti meg. A nemzetállami, romantikus nacionalizmust, melytől megbódulva egész nemzetek keltek föl hajdanán az uralkodó és Európát összetartó keresztény monarchiák ellen. A nemzetállamiság és az azt megalapozó nacionalizmus gondolata a liberalizmussal egységben kovácsolódott ki 200-250 évvel ezelőtt. A liberalizmus egy olyan eszme, mely a nacionalizmussal szemben fejlődésre volt képes, hiszen erre alapult. A nacionalizmus a XVIII-XIX. század kortünete és a kialakuló liberalizmus mellékterméke volt, melyet jelen korunk Európában meghaladott és immáron nem, hogy köze sincs a liberalizmushoz, de kifejezetten ellentétes azzal. A fejlődés irányvonala ma Európában az egységet, a nemzetállam lebontását diktálja, sokaknak ez nem tetszik. Nemtetszésüknek pedig ideológiai, érzelgős formában adnak hangot, a valódi okok azonban igen egyszerűek, rövidtávú, egyéni érdekeiket mindenek felé helyezik bizonyos érdekcsoportok az adott nemzetállamokban. Ezeknek az érdekcsoportoknak jól kialakult uralmi rendszere van és nem kívánnak megválni ettől a hatalomtól. A viszonyok a nemzetállamok elszigetelt, önálló és független kis világában sokkal tisztázottabbak és befolyásolhatóbbak számukra és félnek térvesztésüktől az egyesült európai rendszer kifejlődése esetén. Ez az önző, rövidlátó érdekcsoport elvakult és egzisztenciálisan bizonytalan embereket gyűjt maga köré, akik számára a nemzeti, nacionalista gondolkodás azért válik vonzóvá, mert születési alapon különlegesnek érezhetik magukat, úgy válhatnak felsőbbrendűvé saját országukban, hogy semmit nem kell elérni ezért, csak odaszületni és kész. Egyszerű válasz a kihívásokkal teli életre meg kell hagyni, de semmiképpen sem sikeres. Ezen rétegek emberi gyengeségét az önző nemzeti gazdasági és politikai érdekkörök egy kreált, mesterséges, pár százéves és csicsás, sokszor nevetséges elemekkel tarkított össznépi „nemzeti ideológiával” támasztják alá, a turultól kezdve, az életfán át, a kazah rokonságról szóló ostoba tévhitekig bezárólag.

A magyar nacionalizmus persze ebben is más és kirí az európaiból, hisz célja a magyarok különlegességének hirdetése Európával és európaiságukkal szemben is, a kelet felé való teljes odafordulás, a civilizált nyugat megtagadása, sőt az európai kultúrával való ellenségesség is. Mindezt úgy érve el, hogy a magyarságban állandó üldözöttség tudatot táplálnak, miszerint egész Európa összeesküdött az egész magyar nemzet ellen, ha valaki a miniszterelnök és kormánya antidemokratikus és Európa ellenes lépéseit bírálni merészeli nyugatról, akkor ő az egész magyar nemzet ellen intézett támadást. Természetesen más államokban is van nacionalizmus, mely a nemzetállam fenntartásához görcsösen ragaszkodik, hasonló önző érdekektől vezérelt csoportok által gerjesztve.

Hosszú távú érdekeit nézve Európának viszont más választása nem nagyon lehet, mint a föderáció, ahogy ezt sok közgazdász és a Merkel-kormány is nagyon tisztán látja. Ezt bizonyítani igen egyszerű. A globális új világrend alapja a felemelkedő és megerősödő nagy regionális szuperhatalmak, melyek összessége egy multi poláris világrend felé mutat. Ilyen új (vagy régi-új) nagyhatalom Brazília, Kína, az USA, Oroszország, India, Japán és az iszlám világ (még nem kiforrott formában, de mindenképp meghatározó erő lesz) valamint kisebb de szintén jelentős hatalmak Irán, Dél-Korea, Argentína, Kanada, de akár Észak-Korea vagy Venezuela is. Utóbbi csoportban több olyan hatalom is van, melyek nem jelentenek valódi vetélytársat Európa számára, sokkal inkább kirívó és radikális viselkedésükkel hívták fel magukra a figyelmet. Önmagában ezzel a struktúrával nincs semmi probléma, de Európa kis és tagolt nemzetállamainak imperialista, kolonista korának immáron vége, a XX. század vége és a XXI. század kaphatná a „gyarmatok lázadása” nevet, hiszen Európa régen erős nemzetállamai egyre jelentéktelenebbé és sokkal inkább szimbolikussá válnak. Ezt érezve hozták létre az európai egységet elődeink, akiknek álmát a mai kor megtagadja és romokba dönti, olyan populista politikusok segédletével, mint Orbán Viktor vagy a nemzetállami önzésre építő Václáv Klaus vagy David Cameron és konzervatív köreik. Az európai egységet persze létrehozták, de csak félmunkát végeztek. Olyan a helyzet, mintha egy székre akarnánk felülni, hogy magasabban lássunk a földön ülőknél, de a széknek csak két lábat tákolunk négy helyett, egy darabig elegyensúlyozunk rajta, de az esés okozta fájdalom nagyobb lesz, mint ha bele se kezdtünk volna. Éppen így van ez az európai egységprojekttel is, valaki mindig megtorpedózza és az így születő félmegoldások olyan válságokba és bukásokba sodorják a vén kontinenst, melyek előbb utóbb teljes vesztét okozzák. Jó példa erre az euró, mely jó és követendő ötlet önmagában, de közös valuta nem tartható fenn hosszútávon közös fiskális, monetáris politika nélkül.

A közös adóztatás, a tagállami GDP-k 25%-nek átirányítása szövetségi fennhatóság alá elkerülhetetlen. Ehhez azonban szükség lesz szövetségi kormányzatra, szövetségi parlamentre és bírósági intézményekre. Ezt hívjuk föderációnak, ettől sokan ódzkodnak, de a történet igenis fekete vagy fehér. Vagy belevágunk és megtesszük a szükséges lépéseket Európa egyesülése felé, vagy tovább egyensúlyozunk a féllábú széken és várjuk azt az esést, ahonnan már nem leszünk képesek felállni. A választás rajtunk múlik, elvégre demokráciában élünk, vagy nem?

Kováts Megyesi Bálint

Advertisements

Nem minden vélemény számít - a véleményeket szigorúan cenzúrázzuk, e helyütt véleményt csak a demokratikus keretek között lehet nyilvánítani!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s