Babarczy Eszter az Örülünk Vincentnek a választójogi regisztrációról

Ugyan maradéktalanul nem értünk mindig mindenben egyet Babarczy Eszterrel, a következő írásban igen jól összeszedte, amit gondolunk a választójogi regisztrációról, ezért szükségesnek tartottuk megosztani. Az eredeti cikk elérhető itt.

Fricz Tamásnak

Kedves Tamás!

Szóval egy új kor jött el, amelyben lehetséges, arról beszélni, hogy…

És itt felsorolsz néhány témát, amelyekről eddig is lehetett beszélni. Nemcsak Magyarországon, hanem a szabad világban mindenhol. Legfeljebb kritikák érték, akik állást foglaltak, de ez már csak így van. Azt szeretnéd megúszni, hogy a véleményedet kritika érje, amikor haláltmegvető bátorsággal kikiáltod a világnak, amiről egyébként minden nap ír a Magyar Hírlap?

Nem, Tamás, te nem vagy buta. Ezt a szöveget nem azért írtad, mert azt gondolod, hogy eleddig nem lehetett azt mondania senkinek, hogy a homoszexualitást elítéli, hogy az angolok angolok,  vagy hogy az uborka dőlésszöge nem túl releváns politikai kérdés. Ezt bizony mondták, mondják és mondani fogják azok, akiknek ez a véleménye, és lesz, akinek más a véleménye, ez ugyebár a szabadság, amibe sok hülyeség is belefér.

Te pontosan tudod ezt. De szükséged volt egy kis bayerista felvezetésre annak érdekében, hogy azt mondhasd: végre lehet beszélni a cenzusról! Amiből rögtön – bayerizmus – következik, hogy

„És ez az a kor, amikor rá lehet kérdezni a parlamentáris demokrácia egyes, levegőben lógó kérdéseire is. Ilyen az általános választójog. Amikor a 19–20. században bevezették, akkor ez fejlődés volt, hiszen társadalmi csoportok és a nők kimaradtak a választás lehetőségéből. Ma viszont azt látjuk, hogy az általános választójoggal sokan nem élnek, mások pedig, akik élnek vele, felelőtlen és teljességgel megalapozatlan döntéseket hoznak, pillanatnyi hangulatoknak, a pártok manipulációinak engedve.

Bizony ez az a kor, amikor egy ország – mondjuk Magyarország – dönthet úgy, hogy a választást némi felelősségvállaláshoz és tudatossághoz köti. Hogy valóban a citoyenek (franciából: honpolgárok, állampolgárok) döntsenek egy ország sorsáról, s ne azok, akik valójában nem is akarnak dönteni, csak odasodródnak az urnákhoz. Vagy odaviszik őket. Úgy, ahogyan egy operát és balettet utáló ember véletlenül besodródik az Operába, s ott elkezd hangosan chipseket enni és nagyokat röhögni az áriákon”

Ki kell ábrándítsalak, mert a cenzusról is beszéltünk eddig is. Pro és kontra. Például a Véleményvezéren.

De te nem pro és kontra szeretnél beszélni róla. Te szeretnéd kijelenteni, hogy a kormány végre-végre-végre bevezeti a cenzust. És aztán hozzáfűzöd ehhez azt a néhány mondatot, amit kénytelen vagyok gusztustalannak és ostobának nevezni. Nem mintha gusztustalan vagy ostoba ember lennél, Tamás. Ennél nagyobb a baj. A gerinced – az hová lett? Hová lett a gerincetek, ó, jobboldali barátaim? Ilyen könnyű megfélemlíteni titeket? Ilyen sokat reméltek egy lojalitási bizonyítványtól?

Tévedsz, Tamás. Ebben az országban, ebben a Fideszben, a lojalitási bizonyítványok gyorsan avulnak.

Szeretnék egy gerinces kijelentést tőled a cenzus (ok, „feliratkozás”) védelmében. Egy igazi, kemény kijelentést, amivel vitatkozni lehetne. Mert lojalitási nyilatkozatod mögött sajnos nincsenek érvek. Bár külön köszönet az Operában chips-szel zörgő plebs hasonlatáért. Nem hiszem persze, hogy a fél-ázsiai baki után ezt átveszik a beszédírók.

Az az elemzés, amit tőled várnék, Orbán Viktor gondolatait mutatná be.

Ilyesféleképpen: szükségesnek látjuk a demokrácia korlátozását, mert megtapasztaltuk, például a 2008-as népszavazáson, milyen könnyű megdönteni egy kormányt, ha az ember a szegényeket mozgósítja („felelőtlen és teljességgel megalapozatlan döntéseket hoznak, pillanatnyi hangulatoknak, a pártok manipulációinak engedve”). Most nincs szükségünk a szegényekre, mert akadályozzák a kormányzást, például szeretnék biztosítva látni a megélhetésüket, amit megígértünk ugyan nekik, de csak azért, hogy megnyerjük a választást. Jobb lenne, ha nem kéne hazudnunk a következő választáson ekkorákat, csak simán a klientúrák között osztogatni, mert a népre úgysincs pénz. Ezért a népet hagyjuk már ki a demokráciából.

Ezen kívül zavarnak minket az úgynevezett bizonytalanok, akiket persze klasszikus cenzussal nem lehetne kirekeszteni, ezért jobb a regisztráció (és talán kevésbé kínos Európában, már amennyire ez minket érdekel). A helyzet az, hogy a 2010-es választást megnyertük úgy, hogy a választóink „felelőtlen és teljességgel megalapozatlan döntéseket hoztak, pillanatnyi hangulatoknak, a pártok manipulációinak engedve”, tudtuk, hogy simán megnyerhetjük így is, úgyhogy nem mondtunk semmit arról, mit is szándékoznánk csinálni.

De lassan csak szeretnénk világossá tenni, hogy mi a Fidesz iránya, és jó lenne, ha nem kéne eközben számolgatni, hogy hol veszítünk 3 százalékot ezzel. Ezért a magunk részéről, a saját középosztályi (vagy inkább közgépi) klientúránk védelmében szeretnénk, ha a bizonytalanok nem szavaznának. Még a végén leszavaznak a MSZP-re, a Jobbikra (amit még mindig nem sikerült bedarálnunk) vagy az LMP-re. Ez súlyos fenyegetés a mi középosztályunkra nézve (Simicska- és Nyerges-birodalom, valamint önkormányzati káderek).

Ez ugyanis a klasszikus érv – ez illik egy politológushoz. Ha a szegények szavaznak, akkor mi lesz a gazdagokkal? És ha az elégedetlenek szavaznak, akkor mi lesz a hosszú távú terveinkkel?

Szabadság van, mindenről lehet beszélni, szerintem csak szépen, egyenesen, mondjad, amit tényleg gondolsz.

Advertisements

Nem minden vélemény számít - a véleményeket szigorúan cenzúrázzuk, e helyütt véleményt csak a demokratikus keretek között lehet nyilvánítani!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s