Werner Stauffacher, sose tudtalak kimondani

Sosem értettem, miért nem elég hangulatos és szívhezszóló a családi ultiparti. Mindig azt éreztem, Apu folyton csalni akar, ittas is, Anyu esze nem itt jár, ráadásul a tök alsó nevét sosem tudtam elolvasni a szünetben, amíg Apa cigizni ment és “még egy sörért a frigóhoz”. Olyan nevek lebegtek szemem előtt és okoztak nekem szorongást (szinte ujjal mutogattak rám, azt ordították: Schweinehund, csak nem értettem, mi az), mint a makk alsón Harras Rudolf, piros alsón Kuoni pásztor és Werner Stauffacher, tök alsón Reding Itell (Itell, az meg milyen név?), zöld alsón Fürst Walter, makk felsőn Tell Vilmos, piros felsőn Geszler Hermann, tök felsőn Stüszi vadász és Arnold von Melchtal, zöld felsőn Rudenz Ulrich. Különösen a Werner Stauffacher okozott gondot, miután enyhén pösze vagyok és raccsolok, egy emlékezetes incidens óta, amiről most itt nem írok. Bankárkártyák voltak ezek, a bankársvejcből.

Máig paranoid rohamok törnek rám, ha meglátom

Ennek az őrült, magyarellenes, nemzetietlen ámokfutásnak végre vége. Végre áldott, meghitt az együttlét: itt az új kártya, melyben az oly gazdag magyar történelemből választottak kimondható nevű hősöket a készítők. Olyan hősöket, akik életüket adták azért, hogy hazánk nagy és szabad legyen (hogy egyik sem jött össze, nem az ő hibájuk, hanem másoké, akiket itt most nem neveznék meg, de mi tudjuk kik ők, innen Borsodból is szoktunk nekik üzengetni, mindig lediktáljuk a Kis Józsinak, mit írjon a számítógépre). A magyar kártya négy színének segítségével Attila korától a kuruc korszakig jelenítik meg híres őseinket, akikre büszkék lehetünk, mert tettükkel kivívták népünk örök elismerését – nem mindegyiket ismerem ugyan, de fogadom: rövidesen bepótolom ezt a lemaradásomat! Olyan személyek vannak a kártyán, akikről utoljára az általános iskolában és a Gárdaavatón hallottam, úgy, s mint Szent László (kun és király), Koppány vezér (vezér), Juliánusz barát (ez egy pap, állítólag), Szent Erzsébet és Szilágyi Erzsébet (ők nők, szent nők), Hunyadi Mátyás (nem szerb, csak azt állítják róla), Kinizsi Pál, Dózsa György, Emese (ezt nem tudom ki, de a nevét legalább ki lehet mondani), Attila (a hunok is magyarok, ahogyan a szkíták is), Árpád fejedelem, Botond vitéz (ilyen matricám is van), Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós, Dobó István.

A megnyugtató kártya – kicsit kevés az árpád sáv ugyan, de legalább biztonságosan magyarérzelműek a lapok (sajnos jobb felbontásban nem találtam meg e nemes játékot)

Megnyugodva játszom és újabban nyerek. Apa is már váltott az erősre, vége a vizezett söröknek. Viszlát, Arnold von Melchtal.

Hans Castorp

Reklámok

Nem minden vélemény számít - a véleményeket szigorúan cenzúrázzuk, e helyütt véleményt csak a demokratikus keretek között lehet nyilvánítani!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s