Egyetértünk a HVG-vel – PLT: Bándy Kata tragédiája és a hazug rendpártiság

Ma már mindenre rendőrt akarnak igénybe venni, még az iskolás gyerekeket is rendőrökkel akarják megfegyelmezni, de arra nem jut energia, hogy egy elítélt bűnözőt kijelölt tartózkodási helyére kísérjenek.

Nem, most nem fogok belefolyni a halálbüntetés – általam amúgy mélységesen ellenzett – újbóli bevezetése fölötti vitába. Az iszonyatos apropó úgyis lehetetlenné teszi a racionális vitát – melynek különben se nagyon adottak a feltételei, de ez a pillanat egyszerűen nem erről szól.

Hanem miről is?

Az áldozat hozzátartozói és szűkebb-tágabb környezete őrjítő fájdalmáról, nyilván. Indulataik, akár bosszú iránti vágyuk emberileg teljesen érthető. Az ő lelki örvényük jogosan igényel mindenféle empátiát. Viszont semmiféle megértésre nem számíthat az olyan szándék, mely – indulatai, előítéletei, gyűlölete és/vagy szimpla belpolitikai önérdek által vezérelve – a hozzátartozói fájdalom sötét és mély vizébe nyomná az egész ország fejét. Hogy ne kapjon levegőt, ne tudjon gondolkodni, s érezze magát kollektíven gyilkosoktól fenyegetve. Akkor is, ha az országos gyilkossági „bűnátlag” vagy akár lakóhelyének statisztikája ezt nem indokolja. Hogy frusztrált lincshangulat öntse el a közbeszédet. S most abba végképp ne menjünk bele, hogy jogos-e a lincshangulat, mert jogos lincshangulat nincs.

Itt egy súlyos, borzalmas, de sajnos korántsem egyedülálló bűncselekmény történt, amely az embereket megrázta, ez tiszta sor. Az viszont nincs rendben, bár számíthattunk rá, hogy a Jobbik rárepül a témára, és minden létező fórumon feltör a szélsőjobboldali duma, ám a jelek szerint az ügy az országot a kádárizmus bukása óta precedens nélküli hatalomkoncentrációval irányító politikai tényezőt is kibillenteni látszik maradék egyensúlyérzetéből is. Árulkodó és annyira jellemző példa, amit az egyik fideszes helyi képviselő írt ki üzenőfalára. A zuglói városatya, Papcsák Ferenc birodalmának egyik oszlopa, aki a tetejébe még a Fidelitasnak is tagja, miután megosztotta a kuruc.info (ez az a honlap, amelyiket főnöke, mármint Orbán Viktor az amerikaiakkal be akart tiltatni) gyilkosságról szóló, szokásosan cigányozó cikkét, ezzel kommentálta azt: „Nem hallom a liberálisok hangját, pedig ennyi brutális gyilkosság után bántóan hiányzik…”. Tessék?

Mi köze ahhoz a több mint két éve nemhogy a végrehajtó hatalomban, de a törvényhozásban sem fellelhető liberálisoknak, hogy az országban köztörvényes gyilkosságok történtek? Ha valakiknek a hangjára kíváncsi, akkor a két éve kormányon lévő pártja vezetőit interjúvolja.

Már csak azért is, mert Bándy Kata feltételezett gyilkosának a tett idején börtönben kellett volna lennie – de nem volt ott. A magyar büntetés-végrehajtásnak nem tűnt fel, hogy valaki nem vonult be a megbeszélt időpontban büntetésének letöltését megkezdeni, hanem helyette posztolgatott lelkesen a fészbukon. Ma már mindenre rendőrt akarnak igénybe venni, még az iskolás gyerekeket is rendőrökkel akarják megfegyelmezni, de arra nem jut energia, hogy egy elítélt bűnözőt kijelölt tartózkodási helyére kísérjenek.

Itt az eredménye a verbális keménykedésnek, a demagóg nyomásra egymás után végrehajtott értelmetlen szigorításoknak: a szabályok betartatásánál már elfogy a szufla. A közvélemény, amelyik értesül a bűncselekményekről – egy derék diktatúrában az esetek nagy részétől megóvnák az újságolvasót –, azt hiszi, hogy a közbiztonság egyre katasztrofálisabb helyzetben van, a politika meg kihasználja ezt, hogy határozottnak tűnjön, s hogy azt mutassa, hogy fellép a bűnözéssel szemben. Pedig Magyarországon hosszú éveken keresztül csökkent a bűnözés, méghozzá minden bűncselekmény-fajtában. Változást csak az utóbbi időszak hozott, immár a legfőbb ügyész által elismerten nő a bűnözés.

Ám ez a tény senkit nem fog arra indítani, hogy felülvizsgálja a büntetőjogi matolcsyzmust, hogy belássa, a mechanikus törvényszigorítás hajítófát sem ér. Nem, tovább gerjesztik a rendpárti pszichózist, és Bayer Zsolt is reflexből cigányozik tovább.

Brutálisan együgyű a vágy a diktatúra, meg a boldog békeidők után, mert ott legalább rend vót. Tényleg? Ezen Andrej Csikatilo, a szovjet rendőrállamban, 1978-90 között 52 emberrel végző rosztovi rém jót mosolyogna. Vagy Bruno Lüdke is röhögne, ő a náci diktatúra alatt produkált hasonló nagyságrendű áldozatszámot, de Kiss Béla cinkotai bádogos szintén (a Magyar Elsők közé sorozatgyilkos kategóriában vonulhatna be) lenézően csóválná a fejét azokon, akik szerint a csendőrtollak e téren bármit is szavatoltak volna. Ha már csendőrök: az e téren nagyon érzékeny Jobbik-szimpatizánsok figyelmébe ajánlom a Lédererné, mi van a kosárban? c. kuplét. A Horthy-korszak leghírhedtebb darabolós gyilkosságának tettese épp egy csendőrtiszt, egykori különítményes, Léderer Gusztáv főhadnagy volt. Hogy ez az út, a rendőrállam, a csendőrterror „rendje” emberséggel járhatatlan, amellett kudarcra ítéltetett, minden kultúrlény tudhatja. Amúgy ők is, a NER káderei, de most már szégyen lenne hazakullogni. Maradnak önnön sötétségük vermében, onnan üvöltöznek ki, másokon kérve számon azt a rendet, melynek megteremtésével ők vallottak kudarcot.

(forrás: HVG.hu)

Hans Castorp

Reklámok

Nem minden vélemény számít - a véleményeket szigorúan cenzúrázzuk, e helyütt véleményt csak a demokratikus keretek között lehet nyilvánítani!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s