Még pár százas szög a média koporsójába – Klub rádió és Népszabadság

A napokban két érdekes hírt hallhattunk a magyar médiával kapcsolatosan. Az egyik hír szerint azok után, hogy a bíróság új eljárásra kötelezte az NMHH, utóbbi szervezet az összes pályázót kizárta a rádiófrekvenciáért folytatott vesenyből, formai okokra hivatkozva. Szerintük a pályázatok minden lapját aláírva kellett volna beadni, ami, ahogy most utólag kiderítették, egyik pályázó esetén sem valósult meg). A Klub rádió szerint ezen formai okok nem állnak fenn, ők bemutatták az aláírt pályázatukat a sajtó nyilvánossága előtt.

A másik, egy jelentőségéhez képest teljes közönnyel fogadott hír: a HVG értesülései szerint a Ringier eladná Népszabadság-beli (kissebbségi) tulajdonrészét a Szabad Sajtó Alapítványnak, (eddigi kissebbségi tulajdonosnak) mely gyakorlatilag az MSZP egy alapítványaként működik. A HVG egészen pontosan így fogalmazott: “szocialista forrásaink közül többen is megerősítették azt az információt, hogy a Ringier egy euróért felajánlotta a Szabad Sajtó Alapítványnak a Népszabadság Zrt. többségi tulajdonrészét”.

A magunk részéről mind a két hírt egyaránt károsnak ítéljük meg. Ugyan a Klub rádió sosem tartozott a kedvenc rádióink közé, és a kiegyensúlyozottságára nézve is erős szkepsziseink lehetnek (egyértelmű, hogy nem volt pártatlan számos műsora, néha kimondottan zavaró volt ez a fajta elfogultság), a frekvenciák ilyen módon történő osztogatása és a nyilvánvalóan átpolitizált, balkáni döntéshozatal egyértelműen káros. Az is tény ugyanakkor, hogy két ellentétes állítást hallottunk: az egyik szerint a Klub rádió pályázata megfelelően aláírt dokumentumokat tartalmazott, a másik szerint nem. Amennyiben tényleg formai hiba történt, a kizárás igenis jogos. Az már más téma, hogy botrányszagú, hiszen hatalmas jóhiszeműség mellett is “fura”, hogy egy erre szakosodott bizottság ezt nem veszi azonnal észre. A rádiófrekvenciák elosztása kapcsán egyébként azt kell látni, hogy a  magyar rendszer lépéshátrányból indult: az európai államok egy része egy ideje a hangsúlyt a műholdas sugárzásra  helyezte át- ezáltal több frekvencia vált elérhetővé.A mindenkori hazai politikai elitnek ugyanakkor érdeke volt szűkre szabni a kereteket: a pluralizmus csak bajjal járhat,  a frekvenciák “kegyúri” osztogatása viszont kiváló kiszolgálóréteget hozott létre. Ez a folyamat egyébként nem ma kezdődött: gondoljunk csak Majtényi László lemondására annak idején, amikor is gyakorlatilag a Fidesz és az MSZP felosztotta maga között a frekvenciákat, tönkretéve ezzel két bejáratott, jól működő és közkedvelt rádiót, a Slágert és a Danubiust. A Neo FM, az akkori pályázat egyik győztese azóta (két év alatt) monstre (750 millió forint) adósságot halmozott fel – ráadásul előre látható volt, hogy ez lesz. Amellett, hogy a fősodort is bizonytalanságban tartja, a rendszer fenntartása kultúrapusztító is: a rétegzenék szinte egyáltalán nem jelenhetnek meg a médiában.

E tényre hívta fel Dénes Balázs a februári Klub Rádió tüntetésen a figyelmet. Szerinte a Klubrádió története, „tragikomédiája” nem egy rádióállomásról, hanem az országról szól. Arról az országról, amelyben 1990 óta a teljes politikai elit megpróbált hídfőállásokat kiépíteni a médiában, a gazdasági elit pedig így vagy úgy, szövetségese volt ebben. A hallgatóknak, az embereknek pedig hiányos a memóriájuk, elfelejtették azt, hogy a kereskedelmi tévék is „politikai mutyival” születtek 1997-ben, és politikai alkuk áldozata lett 2009-ben a Danubius és a Sláger Rádió. Ha nem beszéljük újra, mit jelent a sajtószabadság, a minden politikai oldallal szemben kritikus sajtó, akkor a felszínt kapargatjuk. Éljen a sajtószabadság, éljenek az öntudatos hallgatók! – jelentette ki a TASZ elnöke” (az összefoglaló elérhető itt).

Visszatérve a Klub rádióval kapcsolatos döntéshez: egy hasonló határozatot követően Hugh Grant után leveleket küldözgetni nagy öngól: egyrészt nem célravezető, hiszen azt mutatja, az állam mindenkit kontroll alatt akar tartani, aki tőle eltérően gondolkodik. Másrészt, ha Mr Grant elejt még pár műsorban pár megjegyzést, azzal még párszor sikerül felmosnia a magyar kormánnyal (és nem az országgal, ne mossuk össze!!) a padlót.

A nagy magyar mutyinak és lapításnak a része a Népszabadaság felvásárlása is. Egészen “ormótlan” eszköznek találjuk azt, hogy gyakorlatilag egy párt képes lenne megvásárolni egy lapot – ráadásul már most kisebbségi tulajdonos benne. Hasonló  akciókat egy nyugati-típusú demokráciában nem szoktak végrehajtani. Nem mellesleg szólva a felvásárlásnak voltak előzményei is: az újság egyre színvonaltalanabb lett az elmúlt években, kis híján elérve az olvashatatlan bulvárlapok nívóját. Egy demokráciában a lapok lehetőség szerint távolságot tartanak a kormánytól, és akár a pártoktól is – így tudják megőrizni függetlenségüket, a lehetőséget a szabad  gondolkodásra, az önálló vélemény formálására. Ez egyébiránt azt is eredményezi, hogy például egy konzervatív Frankfurter Allgemeinében megjelenhetnek liberális vagy szociáldemokrata cikkek/nézetek is – hiszen a lapok fórumok, nem pedig a pártok “szórólapjai.” Manapság a baloldali sajtó folyamatosan panaszkodik, hogy nem kap kormányzati támogatást – merthogy ugye százmilliókat költ az állam  a jobboldali lapokra, plusz a Helyi Téma c. agitprop újságra. De vajon ez korábban, nyolc évig, hogyan volt? Nagyban hasonló volt a rendszer akkor is, az összes anomáliával együtt. Amikor viszont már nyíltan felvásárolnak egy lapot, az már olyan poszt-kommunista gesztus, ami nehezen védhető. Ez alól még az sem mentesíti az alapítványt, hogy nem szeretnék, a lap a Magyar Hírlap pályáját írja le – nem ezek az eszközök a stabilitás megteremtésére.

Nem véletlen, hogy a Népszabadság eladását a HVG vetette fel: utóbbi az egyik olyan lap a piacon, ahol visszafogott és kulturált elemzések még elérhetőek, ahol a nívót nem az érdektelen tusakodás, hanem a lényegi kérdések megbeszélése határozza meg.

Hans Castorp

Reklámok

Nem minden vélemény számít - a véleményeket szigorúan cenzúrázzuk, e helyütt véleményt csak a demokratikus keretek között lehet nyilvánítani!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s