A Budapest Pride margójára – néhány evidencia egy européer konzervatív szemszögéből

A sajtóhírek szerint az idei melegfelvonulás rendben lezajlott, nem volt semmi különös rendbontás, “csupán” tíz (!) embert kellett előállítani és ugyan sikerült egy rendőrkutyát is lerúgni kissé a szokásos mocskos zsidók-mocskos buzik ordítozása, illetve a rendőrség paradicsommal történő megdobálása mellett, de olybá tűnik, errefelé ez a sajtó szerint normálisnak számít, ez nem atrocitás. Tény, az extrém cselekmények Magyarországon ott kezdődnek, hogy valaki savas tojást dobál, barikádot épít és gyújt fel, kockaköveket hajigál másokra, esetleg tüntetés után jó alaposan összever pár meleget (pontosabban olyan személyt, aki a tolerancia mellett tüntet, akár meleg, akár nem).

Egy képviselő ha “dolgozik” – Zagyva György Gyula

A magam részéről jómagam korántsem vagyok a melegjogok nagy szekértolója: konzervatív, vallásos nevelést kaptam, és az én értékrendszeremben nem elhelyezhető a melegek által képviselt moralitás.  Neveltetésem és társadalmi alapvetéseinkből eredően nem tartom egyenértékűnek a melegek kapcsolatát a heteroszexuálisokéval, mivel nem képesek az emberi reprodukcióra, ami az élet legnagyobb ajándéka – ez egyébként nem jelenti azt sem ugyanakkor, hogy teljesen értéktelennek tartom, amit csinálnak. Emellett ráadásul számomra kissé irritáló a férfiatlan viselkedési stílus is, stb. Összességében nézve egyértelmű tehát, hogy másfajta erkölcsöt képviselek én, és másfajtát képviselnek azok, akik szivárványszínben, nagy transzparensekkel vonulnak – hogy a külföldön tangában a kamionokon vonagló ‘cicafiúkról” ne is beszéljek. Nem érzem ugyanakkor bajnak, hogy másképpen gondolkozunk a világról: ez inkább az emberi elme szépségét dicséri, mintsem, hogy  álmatlan éjszakákat okozzon nekem.

Van azonban az européer konzervativizmusnak egy másik oldala: a saját erkölcsünk megállapítása és védelmezése mellett a világ kulturáltabb felén létezik még egy összekötő kapocs, ami egyben tartja a társadalmakat: ez pedig a tolerancia. A tolerancia határa pedig általában a nyíltan társadalomellenes cselekményeknél húzódik. Ha megfigyeljük, Nyugat-Európában akár liberális, akár konzervatív pártokról van szó, mindegyik osztja azt a nézetet, hogy a politikailag korrekt kategóriába bőven belefér a homoszexualitás vállalása, propagálása, stb. Ezért üdvözölhette a felvonulást számos európai ország olyan kormánya is, ahol konzervatív kormányzat van hatalmon. Ezzel szemben a hazai színtéren elterjedő szoft-nácizmus már nem szalonképes. Ennek több oka van: egyrészt a melegek nem akarnak kirekeszteni senkit sehonnan – csak melegek szeretnének maradni, és ezt fel szeretnék vállalni. Egy társadalom úgy, hogy valakinek rejtegetni kell a saját moralitását és gondolkodásmódját, nem lehet sikeres: így nem lehet ugyanis autonóm embereket nevelni. Másrészt a második világháborúban az intolerancia odáig vezetett, hogy sikerült hatmillió embert megölni. Ezt pedig azon “kedves” fiatalemberek “elvtársai” követték el, akik ma a téren hobbiból kutyákat rugdosnak. Harmadrészt, és ezt szintén jól láttuk a náci Németország és a náci Magyarország kapcsán, a kirekesztés előbb utóbb eléri azokat is, akik nem liberálisak – egyértelmű, hogy a kirekesztés idővel a konzervatív értékeket is elsöpri, nem pusztán a liberalizmus híveit. Mára a világ kulturáltabb felén a “virágozzék száz virág” attitűd elfogadottá vált. Ráadásul, mi mindannyian érezzük ennek a jótékony hatását: egy “valódi európai” államba érkezvén úgy érezhetjük, mintha súlyokat vennének le a vállunkról. Az egyének között van egyfajta válaszvonal: mindenkinek megvan a határa, és ezt a határt tiszteletben is tartják.

Hazánkban ezzel szemben az álkonzervatív (valójában szélsőjobboldali) lapokban így írnak az európai értékrendről, melynek a tolerancia is része:

“Az antik filozófiához kellene visszatérni, mert jobbak a kérdésekre a válaszai – ezt Lánczi András filozófus mondta a minap az Európa Szalon rendezvényén. Milyen bölcs gondolat, csak tegyük hozzá, hogy a mai európai gondolkodásban semmilyen filozófia nem létezik, még marx–engelsi sem, inkább egy meghatározhatatlan eredetű, vegyes liberalizmus uralkodik, amely morális válságba sodorta Európát, mi több, zavart eszmeisége rombolja a társadalom egyre fogyatkozó etikáját, saját értékrendjét, s elpusztítja önvédelmi racionalitását. Az individuum került veszélybe. Az emberek többsége nem tudja értékét, fontosságát képviselni a társadalom különböző szintjein, ködös a jövőképe, életvitele, az önbecsülése csúszik lefelé, a bér- vagy rabszolgamunka irányába.” (Stefka István, Európa Elrablása, elolvasható: itt)

Jól látható, hogy ez az attitűd mára az európai fősodorból kiszorult – szerencsére. A magyarok is csupán akkor jönnek elő vele, amikor a valami elképesztően primitív dolgot sikerül alakítaniuk, és elkezdenek Európára mutogatni: lám, ott sem fenékig tejfel minden. Ott ugyanakkor a második világháború óta evidens, hogy mindenkinek joga van élni és gondolkodni, másként gondolkodni. Hasonló mondatokat általában fasisztoid/náci/szélsőjobboldali lapok hasábjain láthat az ember, amelyek elszigetelten vegetálnak a társadalmi játszótér szélén – a primitív közíróikkal együtt. A legextrémebb helyzet ilyen szempontból az Egyesült Államokban állt elő: egyrészt bizonyos államokban büntetendő a “szodómia”. Egy egészen elképesztő adat szerint a háztartások felében imádkoznak étkezés előtt. A másik oldalon viszont New York államban a melegházasságot engedélyezték, és úgy tűnik, a melegjogok propagálásával Obama sem zuhan akkorát, mint azt gondolnánk. Emellett Kaliforniában évek óta megy a huzavona a bíróságok és a törvényhozás között a melegházasság engedélyezéséért. Nem lehet elvtelenséggel vádolni őket. Ugyanakkor egymás tisztelete teremtette meg a világ egyik vezető hatalmát, és az is viszi előre nap mint nap.

Van egy érdekes és mellbevágó térkép az azonos neműek házasságára vonatkozóan, melyet a neten találtunk és kissé magyarítottunk:

Pirossal azon államok, ahol alkotmány mondja ki, hogy a házasság csak férfi és nő között jöhet létre.

Ugyan maga a térkép kissé zavaró, hiszen Magyarországon a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye működik, a pirossal szedett rész reális és elgondolkoztató: miért van az, hogy legfőképp a kelet-európai államokra jellemző az a fajta igény, hogy alkotmányban definiálják a melegek kapcsolatának kizárását? Vajon a konzervatív értékek a hasonló aktivitástól jobban megjelennek ezen társadalmakban? A magam részéről szkeptikus vagyok ezt illetően, és (noha jogtechnikai oldalról elvileg támogatandó, hogy a kérdést alkotmányban rendezzék), inkább egy sajátságos kelet-európai intoleranciát látok e megoldás mögött.

Mellesleg a melegvita amúgy is jellemző Magyarországra: ugyan nem feltétlenül értünk egyet a teljes liberalizációval, mégis eljön, eljöhet az az idő, amikor a tolerancia mint egyetemes érték védelmében kénytelenek leszünk mi magunk is a hasonló felvonulásokon részt venni. Attól függetlenül, hogy nem tartjuk a saját értékeinknek a Pride által képviselteket. Így kerülnek összemosásra a pillanatnyi helyzet miatt azon értékek, melyek egy kulturált államban finoman elválasztásra kerülhetnek – csakhogy az elválasztás alapját máshol egymás nézetének és gondolkodásmódjának tisztelete jellemzi.

Hans Castorp

Advertisements

Nem minden vélemény számít - a véleményeket szigorúan cenzúrázzuk, e helyütt véleményt csak a demokratikus keretek között lehet nyilvánítani!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s