Oly közel vagy hozzám és mégis távol – Hol is vagy, Európa?

A Süddeutsche Zeitung grafikája (magyarra fordította a Labanc Kurír). A baloldali lap rajza abból az időből származik, amikor Magyarország egyszerre vágta vissza a médiajogokat és töltötte be az Európai Unió elnökségének szerepét.

Magyarország és az Európai Unió viszonya igencsak ambivalens manapság. A magyar kormány folyamatosan gyarmatosítással vádolja az Európai Uniót, és azt állítja, hogy az kettős mércét alkalmaz az országgal szemben. Az Unió ezzel szemben egyrészt demokratikus kritikával illette az ország egyes törvényeit, kilátásba helyezte a Kohéziós Alap pénzeinek felfüggesztését (majd mégiscsak zöld utat adott a pénzek folyósításának), illetve tagállami jogsértéses eljárást indított bizonyos kérdésekre vonatkozóan.  Ha jobban átgondoljuk, az általa tett intézkedések – melyek ahhoz képest, hogy Magyarországon az alapjogok számtalan esetben sérülnek, őszintén szólva igencsak gyönge lépések – alapvetően három főbb csoportra bonthatóak:

  • általános kritikák egy-egy eset kapcsán,
  • ahogyan említettük is, gazdasági nyomás, mint a Kohéziós Alapból származó pénzek felfüggesztésével való fenyegetés
  • tagállami jogsértéses eljárások, az európai jog megsértéséért.

Általános kritikák

Az általános kritikák esetén fontos megjegyezni: azok, attól függetlenül, hogy egyet értünk-e velük, vagy sem, általában jogi értelemben nem feltétlenül képviselnek valós, az országot közvetlenül érintő veszélyt. Jó példa erre a médiatörvény: az Európai Parlamentben sokat kritizálták, jórészt a baloldali és liberális frakciók. Ehhez képest ugyanakkor az Európai Néppárt, melynek Orbán Viktor jelenleg is alelnöke, védelmébe vette Magyarország demokratikus elkötelezettségét. A viszony e problémakörök és az európai jog között alapvetően távolibb, inkább közvetett. Az Uniós szabályok kihivatkoznak egy nemzetközi egyezményre, az Emberi Jogok Európai Egyezményére, és azt írják, hogy utóbbi az Uniós jog számára kötelező erejű, azokat az Egyezmény alapján olyan módon kell alkalmazni, ahogyan azok a tagállamok jogában érvényesülnek. Ezen kívül van egy Alapjogi Chartánk, azonban a Charta legfőképp az uniós jogra vonatkozik, nem feltétlenül írja felül a nemzeti szabályokat. Jól látható, hogy ezen első kategória ügyeiben az alapjogi sérelem viszonya az EU jogához gyengébb – ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy például a médiafelügyelet központosítása számunkra érdektelen kérdés lenne.

A Kohéziós Alap felfüggesztése

A második eszköz, a Kohéziós Alap felfüggesztése újfent kissé más súlyt jelent, mint az Európai Parlamentben interpellálni a cinikusan és nagy mellénnyel válaszoló képviselőket. Nézetünk szerint a felfüggesztés egyértelműen politikai alapon történt: ilyen értelemben egyet értünk a jobboldali lapokkal. A fő cél egy antidemokratikus intézkedéseket alkalmazó kormány elleni fellépés volt. Nem a mi gazdasági mutatóink voltak a legrosszabbak: a spanyol, görög, olasz államháztartás sem áll különösebben jól manapság. Ennek megfelelően alkalmazását kissé félresikerültnek tartjuk. Van arra mód, hogy Magyarországot felelősségre vonják, ha sérülnek az alapjogok: létezik egy sajátos eljárás, ami az Európai Unióról Szóló Szerződés 7. cikkében van rögzítve. Utóbbi alapján az alapjogok megsértése, illetve veszélyeztetése esetén egy tagállam ellen eljárás indítható, melynek kimenetele akár a tagállam uniós jogainak felfüggesztéséhez, a neki juttatott pénzek elvételéhez és szavazatai felfüggesztéséhez vezethet. Nem szükséges tehát a Kohéziós Alappal nyomást gyakorolni egy államra, ha egyszer már (egyébként Jörg haider pártjának kormányzati pozícióba kerülésére válaszul) megalkották az eljárási rendjét az alapjogi sérelmek kinyomozásának. Tény ugyanakkor, hogy mivel a tagállamok jelentős részének “van vaj a füle mögött”, nem szívesen indítják meg az eljárást, így alkalmazására még sohasem került sor.

Tagállami jogsértéses eljárások

A következő pont a tagállami jogsértéses eljárások kérdése. Nyilvánvaló tény: e téren a legproblematikusabb a magyar kormány helyzete, legfőképp a saját primitív mentalitása miatt. A négy fontosabb eljárás a következő:

  • az ombudszmani rendszer átalakítása  kapcsán az EU vitatta azt a technikát, hogy a korábbi 4 ombudszman feladatait a jövőben egy személy létja el,
  • másrészt a bírák korhatárának leszállítását is vitatták,
  • a Nemzeti Bank szerkezeti átalakításval sem értettek egyet, és végül
  • az Erzsébet Utalvány és a Széchenyi Kártya bevezetésének jogosságát is vitatták.

Az első két esetben az eljárások felfüggesztésre kerültek. Az első kérdésfelvetés realitása kérdéses: vélhetően nem attól függ a hathatós alapjogvédelem, hogy hány ombudszman található egy államban.  Egyértelmű ugyanakkor, hogy a bírák jogállása kapcsán Magyarország megsértette az európai jogot. Sőt, nem csak az európai jogot, de a szabályozás még a hazai jogszabályokhoz képest is diszkriminál: a bírák nyugdíjkorhatára gyakorlatilag 62, míg az általános határ 65 év. A nemzeti bankok függetlensége az uniós jog egyik alapvetése: a szabályok célja, hogy a nemzeti kormányok ne az árfolyam körüli “sündörgéssel” próbálják pozitívan vagy negatívan befolyásolni a mérlegüket, hanem elvárás, hogy a központi költségvetés és a gazdaság mögött reális teljesítmény legyen. A legutóbbi fejlemény alapján Magyarország módosít a szabályokon. Az Erzsébet Utalvány és a Szép Kártya pedig majd’ 60 éves szabályokba ütközik: például az Erzsébet utalvány után nem kell adót fizetni, míg a külföldi utalványok (pl Sodexho) után 51 % az adó – ez nyilvánvalóan diszkriminatív. Emellett az elfogadásukban külföldi cégek nem vehettek részt – ami szintén egy vulgárprimitív megsértése az európai jognak. E szabályok ráadásul nem újak, évtizedek óta léteznek és működnek, más államoknak nem okoz gondot a betartásuk

A jövő

Ha az ország értelmiségijeivel beszélgetünk, érdekes válaszokat kaphatunk a fenti felvetésekre. Általánosan elfogadott nézetnek tűnhet, hogy az Európai Unió egy olyan szervezetrendszer, amely árt a magyar nemzetnek, mert nem engedi a benne kévő potenciál kiaknázását. Ehhez képest ha az országban körbenézünk, azt láthatjuk, hogy vidéken szinte minden újabb felújítás uniós pénzből épül. Erre azt a választ kaphatjuk, hogy ez azért van, mert mi minden pénzt odaadunk, és ezen pénzek egy részét visszakapjuk. Csakhogy ez sem igaz: Magyarország hozzávetőleg évi egymilliárd eurót fizet be uniós kasszába, és majd kétmilliárd eurót kap vissza. A vitában itt jutunk el egy olyan pontra, ami lényegre világít rá: felhozzák azt, hogy az uniós államok gyakorlatilag “gyarmatosították” a magyar ipart, így hiába adnak többet, ha még sokkal több pénzt vesznek el.

Csakhogy itt megint nem stimmel valami. Nem az Unió volt az ugyanis, amely egy botrányos privatizációt hajtott végre, amely nagy nyerteseinek első “kreatív” húzása fillérekért megvásárolt gyárak szétverése volt. Hogyan tűnt el az Ikarusz, a Videoton, stb.? Nem az Unió nem fizet adót – és nem az Unió az, amely egyre magasabb adókat vezet be ennek következtében, hiszen hiányoznak a források. A magyar kormány egyre inkább a külföldi cégek kiszivárgásával számolt: 2011-re egymilliárd euró bejövetelére és hárommiliárd euró kivitelre számítottak – ennél a számok jóval jobbak lettek, szerencsére, hála például a Mercedes gyárnak, és csak enyhe, 100-200 milliós kivitel történt. Ha viszont a kiszivárgás folytatódik, nem marad, aki adót fizessen. Az adófizetés ugyanis – ezt mindannyian beláthatjuk – helyi szinten a kis- és középvállalkozókra korántsem jellemző. Nem az Unió az oka annak sem, hogy kevés magyar cég létezik, amely nemzetközi piacon megállja a helyét. Ráadásul nem az Unió tehet arról sem, hogy a magyarok (bármily meglepő is, ezt először mi sem akartuk elhinni, és alaposan utánanéztünk, több szakmai cikket is elolvastunk a kérdésről)  az utolsó helyen állnak az idegen nyelvet beszélők terén: 75-80 százalékuk egyáltalán (sic!) nem beszél nyelveket. Nem, hogy több nyelvet, mint Nyugat-Európában oly sok helyen, hanem egyetlen egyet sem! Meg kell, hogy jegyezzük ugyanakkor: a franciák és a britek sem állnak jól idegen nyelv dolgában. Ugyanakkor nyelvük elterjedtsége miatt igen erős helyzeti előnyt éveznek velünk szemben. Ha ehhez hozzávesszük, hogy jelenleg a magyar állam a külföldi tanulást semmilyen (sic!) ösztöndíjjal nem támogatja a hallgatói számára, a jövő nem tűnik túl rózsásnak. Fejlődni csak tanulással és a társadalom kreatív erőinek felhasználásával lehetne.

E tények ismeretében érdekes a kormány és a “kurucok” reakciója: még jobban be szeretnének zárkózni. Ez egy alacsony hatásfokkal működő gazdaságot eredményezne: például Szerbia sem lett erősebb gazdaság pusztán amiatt, mert nem veszik meg például a külföldi pulóvert hanem maguk akarják legyártani azt – inkább egészen egyszerűen “elrakták” magukat vagy 20 évre a “nagy semmibe”. Emellett nem tudjuk kihasználni az 500 milliós európai piac lehetőségeit. Számos olyan termékünk van, ami eladható lenne. De hogyan, ha egy emailt nem tudunk megírni idegen nyelven? Végül helyi szinten beindult egy folyamat, ami oligarchák létrejöttéhez vezet: az ország nem fejlődik, lefojtott rendszerek léteznek, és ahogyan például diszkriminatív volt az Erzsébet utalvány bevezetése és feltűnően a CBA felé lejtett a pálya, ugyanígy más csoportok is sokat nyerhetnek a kialakult helyzetből.

El kell, és el lehet dönteni: az Európai Unió tagja maradjon-e az ország? Ha igen, a szabályait tiszteletben kell tartani, ez a minimum, ezért csatlakoztunk. Annál is inkább, mert Európa ellenkező irányba tart, mint mi: Angela Merkel megnyilatkozásaiból láthatjuk: a föderáció ajtaján kezdtek el egyre hangosabban kopogtatni. Az ország viszont egy másik ajtón kopogtatott, ami sajnos csak a pincébe vezetett. Ráadásul úgy tűnik, az emberek jó része nem fogta fel: a választási szabályok átírása miatt borítékolható a következő FIDESZ győzelem is, így nem csak, hogy Magyarország lement a pincébe, de magára zárta az ajtót, és a kulcsot pedig a szűk pinceablakon keresztül jó messzire hajította el – épp most, ezekben a pillanatokban.

Hans Castorp és külső tanácsadóink

Advertisements

Nem minden vélemény számít - a véleményeket szigorúan cenzúrázzuk, e helyütt véleményt csak a demokratikus keretek között lehet nyilvánítani!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s