Napi érdekesség – Babits Mihály, egy igazi européer a múltból

A Nagy-Magyarország kultusza mára reneszánszát éli. Azonban, amikor a Trianon emléknapokon Babits Mihály verset szavalnak a régmúltat visszasíró nacionalista fiatalok, bele sem gondolnak abba, hogy Babits Mihály  tulajdonképpen minden volt, csak nem nacionalista, népi-nemzeti költő. Ő már a maga korában, és innen visszatekintve is, egy valódi européernek számított. Ellenben igaz, hogy Babitsnak van egy verse, melyet a maga módján, de Trianon ellen írt, a “Csonka Magyarország” (amit kommunizmus évtizedeiben be is tiltottak, ugyanis nacionalistának bélyegezték Babitsot – akit  a maga korában, a fehérterror idején rendőri felügyelet alatt őriztek).

Holott a vers egyáltalán nem volt irredenta. Épp ellenkezőleg, a nacionalisták jogát kérdőjelezi meg arra vonatkozóan, sirathatják-e a veszteséget, akik maguk akarták a háborút.  Utóbbiak azáltal, hogy nem is merik a költő életművét, de kiragadnak abból egy verset gyakran helyezik őt más megvilágításba.

Ezzel együtt azonban érdekes kérdés rávilágítani, mennyire mélyen gyökerezik a magyar kultúrában az önostorozó bírálat! És mennyire sajátosan magyar kulturális magatartás – a legkiválóbbak magatartása – ez az ellenbeszéd, Zrínyitől Kölcseyn, Széchenyin át Adyig, József Attiláig, akár Petriig, szemben azzal az anakronisztikus, sohasem volt népi-nemzeti “teremtett hagyománnyal”, amit a nacionalisták “törzsökösen magyarnak” [sic!] tartanak! Babits Mihályról azt is  tudni kell, hogy ő maga a magyarság és európaiság szintézisét kereste nemcsak a politikában, hanem az irodalomtörténetben, a magyar művelődéstörténetben is. Szent István, és a 19. századi, reformkori magyar szabadelvű hagyomány örökösének tartotta magát 1918-19-ben, és a ’30-as években is.

“Így érzem ezt ma is, s nem tud ijeszteni a dilemma, hogy zsidók leszünk vagy németek. Én még mindig azt akarom hinni, hogy a zsidók és németek lesznek közöttünk előbb-utóbb igaz magyarokká. A politikai divatok jönnek, és eltűnnek. Eltűnik maga a korszellem is, mely sugallja őket. Minálunk Magyarországon azonban a korszellem mögött, s attól túlkiáltva, de meg nem fojtva, él egy másik szellem is, mely nem függ a korszellemtől! Ez a magyarság régi, nemes és keresztény szelleme, mely már Szent István korában hátat fordított a barbárságnak, szakított a pogány törzsélettel, s asszimilálni kezdte az idegent.” (Babits Mihály: Tömeg és a nemzet)

Vagyis Babits Mihály igazi européernek számított, aki termélszetesen hű őrzője volt a magyar szellemiségnek és kultúrának is. Aki számára pedig a magyar kultúra a népi-nemzeti frázis-hazafiaskodást meg az ostorcsattogtatást jelenti, az nagyon keveset tud a valódi magyar kultúráról, irodalomról!

                                  Babits Mihály: Csonka Magyarország

Bár lenne a hangom tiszta és éles, mit intő csengőké! A tiétek zavaros, mint mocsarak habja! ti leborultatok az Ércbálvány elõtt! döntsön az erőszak!

s döntött az Erőszak…

mi jogotok beszélni többé?

Nekem van rá jogom!

ti elhánytátok a Kiáltást: mind bolond a fegyverét! nem kiálthattok már:

én elkiálthatom:

Óh Igazság, te egyetlen kiáltás! egyetlen fegyver! Jerikó trombitája! szólj!

falak, omoljatok hangjaitól!

gerincek, borzadjatok! Európában! és Amerikában! mert borzasztó az Igazság a gerincekben!

mit érnek a ma-épített falak körülöttem?

ott borzad az Igazság a kövekben! ott ég a hegyekben! árad a vizekben!

Óh tiszta, éles trombita, zengj!

ne hallgass sohase!

egy napig se! egy óráig se! egy pillanatig se! mint ahogy nem hallgat a fájás az idegben, míg megvan a betegség…

nem hallgat a vonzás a kőben, hogy természetes irányában essék…

nem hallgat a madár, míg fészkébe nem tér…

nem hallgat a folyó, míg tengerbe nem ér…

nem hallgat a szél,

míg él…

*

Nekem van rá jogom!
Én elkiálthatom:
Igazság!

Ti eldobtátok ezt a szót, mint bolond a fegyverét, szegény testvéreim! s csak gyenge izmotok maradt, csak puszta kezetek, meztelen

mely bilincsekbe verve, ha üt, csak önmagát ütheti esztelen

sem lázadni nem tud, sem meghajolni az Ércbálvány előtt igazán –

de hát az Ércbálvány hazája lettél-e, hazám?

Van-e reményed abban?

a sötét utakban?

Nem! – Csak a napban!

mely éget a kövön és ragyog a patakban.

Ti azt mondtátok: Döntsön az erõszak!

s hangotok zavart most, mint mocsarak habja.

De én azt mondom: dönt majd az erõs Nap!

Kitárom tiszta szavamat a Napra.

*

Ti eldobtátok a trombitát
de a trombita zeng tovább,
zeng, nem a ti kezetekben,
hanem a vízben, a hegyekben,
Erdélyben, felvidéken,
az égen,
s bennem!

Én sose mondtam: “Dönt majd az erõszak!” – most mondhatom, “Nem! nem!”

 

Dorianna Gray

Reklámok

Nem minden vélemény számít - a véleményeket szigorúan cenzúrázzuk, e helyütt véleményt csak a demokratikus keretek között lehet nyilvánítani!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s